Labanc magyarok

A 16–17. szá­zad a há­rom rész­re sza­kí­tott­ság idő­sza­ka volt Ma­gyaror­szág tör­té­ne­té­ben. Meg­ma­ra­dá­sunk a Habs­burg és az Osz­mán Bi­ro­da­lom kö­zött zaj­ló más­fél év­szá­za­dos küz­de­lem ki­me­ne­te­lé­től, a szét­hul­lott or­szág egye­sí­té­sé­nek si­ke­ré­től és a „nem­ze­ti” ön­ál­ló­sá­got je­len­tő ren­di jo­gok, va­la­mint a sza­bad val­lás­gya­kor­lat biz­to­sí­tá­sá­tól füg­gött. Az össze­tett tör­té­nel­mi feladat megol­dá­sá­hoz más-más utat vá­lasz­tot­tak a Habs­burg-hű (la­banc) és a „nem­ze­ti” ural­ko­dó­ra feles­kü­dött (ku­ruc) ma­gya­rok. Mi­lyen sze­re­pet ját­szot­tak a 17–18. szá­zad for­du­ló­ján a sa­ját ko­ruk­tól nap­jain­kig el­len­sé­ge­sen ke­zelt, nemegy­szer áru­ló­nak mon­dott, jó eset­ben meg nem ér­tés­sel vagy ér­dek­te­len­ség­gel öve­zett la­ban­cok? Van-e jo­go­sult­sá­ga az ilyen vé­le­mény­al­ko­tás­nak, van-e ta­nul­sá­ga a tör­té­nel­mi megosz­tott­ság­nak?