A 16–17. század a három részre szakítottság időszaka volt Magyarország történetében. Megmaradásunk a Habsburg és az Oszmán Birodalom között zajló másfél évszázados küzdelem kimenetelétől, a széthullott ország egyesítésének sikerétől és a „nemzeti” önállóságot jelentő rendi jogok, valamint a szabad vallásgyakorlat biztosításától függött. Az összetett történelmi feladat megoldásához más-más utat választottak a Habsburg-hű (labanc) és a „nemzeti” uralkodóra felesküdött (kuruc) magyarok. Milyen szerepet játszottak a 17–18. század fordulóján a saját koruktól napjainkig ellenségesen kezelt, nemegyszer árulónak mondott, jó esetben meg nem értéssel vagy érdektelenséggel övezett labancok? Van-e jogosultsága az ilyen véleményalkotásnak, van-e tanulsága a történelmi megosztottságnak?
Éppen
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.