Kun László

László herceg 1262-ben, az akkor már 27 esztendeje uralkodó IV. Béla unokájaként született. IV. Béla az ország sorsát szem előtt tartva, még gyermekként adta össze István nevű fiát Szejhán kun fejedelem Erzsébet nevű lányával. E házasság hatodik gyermekeként, ám első fiúként látta meg a napvilágot László. Apja és nagyapja között ekkor már 5 éve, István nagykorúvá válása óta éleződött a viszony a királyi hatalom megosztásának kérdésében. István 1257-től az Erdély hercege címet viselte, s így lényegében a keleti országrész ura volt, ám nem elégedett meg ennyivel.

Istvánt azonban nemcsak személyes ambíciói hajtották előre, hanem az ország előkelőinek azon csoportja is, melynek tagjai, kiszorulván IV. Béla környezetéből, elestek a királyi udvar nyújtotta lehetőségektől, mindenekelőtt a gazdag birtokadományoktól. Ezek a főurak értelemszerűen a herceg hatalmának növekedésében látták saját gyarapodásuk zálogát. Bár apa és fia 1262-ben Pozsonyban békét kötött egymással, sőt az egyezséget István – ekkortól ifjabb király – a Tisza melletti Poroszlón esküjével is megerősítette, az így létrejött ország- és hatalommegosztás magában hordozta a további viszály magvait.

A két párt ellenségeskedése 1264-ben fegyveres konfliktusba torkollott. Ennek során az akkor még csak kétéves Lászlót saját nagyapja fogatta el és záratta édesanyjával együtt Turóc várába. A belháborút végül István nyerte meg, s az 1266. március 23-án, a Margitszigeten megkötött béke következtében szabadult ki