Különleges sorsok

Az emig­rá­ciók tör­té­ne­tét im­po­ná­ló tö­mör­ség­gel és rea­li­tás­ér­zék­kel így fog­lal­ta össze a tu­dós és po­li­ti­kus Pulszky Fe­renc, ma­ga is a Kos­suth-emig­rá­ció tag­ja: 

„Min­den emig­rá­ció azt hi­szi, hogy ő kép­vi­se­li leg­tisz­táb­ban a leigá­zott nem­ze­tet, hogy őben­ne tes­te­sül­nek meg a nem­zet as­pi­rá­ciói, s hogy az ő szava a nem­zet szava. Egy ideig ez csakugyan igaz le­het; de las­san-las­san új vi­szo­nyok fej­lőd­nek ki az or­szág­ban, új esz­mék tá­mad­nak, s a min­den­na­pi élet kö­ve­te­lé­sei el­len­tét­be he­lyez­ked­nek azon esz­mény­ké­pek­kel, me­lyek­nek lé­te­sí­té­sét olyannyi­ra ki­ván­nók. A komp­ro­misszu­mok esz­mé­je lá­bra­kap az or­szág­ban, míg az emig­rá­ció ere­de­ti ál­lás­pont­ját me­re­ven meg szok­ta tar­ta­ni, s min­den el­té­rést máris áru­lás­nak bé­lye­gez. Ez min­den nem­zet­nél és min­den emig­rá­ció­nál meg­tör­té­nik, de se­hol és so­ha oly nagy mér­ték­ben, mint a ma­gyar­nál; mert le­gyen ez nem­ze­ti sa­ját­ság, le­gyen a kö­rül­mé­nyek kény­sze­rí­tő kö­vet­ke­zé­se, ná­lunk a kö­te­lék a nem­zet és az emig­rá­ció közt ren­des idő­ben tö­ké­le­te­sen meg­szű­nik. […] Az emig­rá­ció s a nem­zet esz­me­kö­re las­san-las­san kü­lön­vá­lik egy­más­tól, s a vé­ge csakugyan az, hogy nem ér­tik egy­mást. Az emig­rá­ció pa­nasz­ko­dik a nem­zet op­por­tu­nis­mu­sá­ról, a nem­zet az emig­rá­ció túl­zott né­ze­tei­ről. Az idő meg­te­szi vég­re ha­tá­sát, a nem­zet vá­gyai so­ha­sem va­ló­sul­nak meg tel­jes ki­ter­je­dé­sük­ben; de a bal­jós­la­tok se tel­je­sed­nek be, s a nem­ze­ti élet fej­lő­dik foly­vást.”