Kulákok

Vannak történelmi fogalmak, amelyek jelentése egy korszakváltás során megváltozik. Ilyen fogalom a paraszt is. A parasztság történelme során szorgos munkával kapcsolódott be az árutermelésbe, az így szerzett jövedelmét pedig nem felélte, hanem visszaforgatta a termelésbe, s kisbirtokát fejlesztve, újabb földeket, igavonó állatokat vásárolt, esetenként alkalmi munkaerőt alkalmazott, így bővítette termelését, hogy közép vagy nagyobb birtokossá válhasson. 

Ennek az árutermelő parasztnak a megnevezése Magyarországon 1948-tól a pártsajtóban kulák lett és úgy vált közismertté, mint kizsákmányoló, a dolgozó nép ellensége, akit karikatúrákon nagy hasú naplopóként ábrázoltak, de megjelent pók, pióca, vámpír vagy éppen vérszívó alakjában is. A kulák orosz eredetű szó, jelentése „ököl”, „kizsákmányoló”, nagygazda, „zsíros paraszt”, „zsugori”, amely a parasztság bármely tagjának megbélyeg­zésére szolgált a Szovjetunióban, ahol a vidék megtörésének kommunista offenzívája, a kollektivizálás az osztályellenségnek kikiáltott kulákok megtörésével indult. Aki nem volt hajlandó belépni a kolhozba, arra börtön, halál, családjára kényszermunkatábor, deportálás várt. Ezt a mintát követte hazánkban is a kommunista vezetés.