rubicon

Középosztály és kispolgárság

Értékrend és életstílus a két háború között
12 perc olvasás
A Trianon után megfogyatkozott országban látszólag sokkal nagyobb volt a középosztály aránya, mint bármikor korábban. Ám ez a középosztály már nem volt ugyanaz, mint dualizmuskori megfelelője: szüntelen harcban állt életkörülményeinek megőrzéséért vagy elvesztett egzisztenciájának visszaszerzéséért. Míg a középosztály igyekezett megőrizni zártságát, a városi kispolgári rétegek a középosztályba kerülést tekintették elérendő célnak, annak életmódját, életstílusát tekintették mintaképnek. Mind a társadalmi pozíció megörzését, mind az emelkedés lehetőségét komolyan befolyásolta a tanultság, az iskolai végzettség. Mégis, a két társadalmi csoport valós helyzete híven tükröződött az életviszonyok lehetőségeiben, a mindenapi életkeretek különbözőségében.

A két háború között a közfelfogás kirekesztette a középosztály fogalmából a középburzsoáziát, azt a tőkés réteget, amelynek túlnyomó része német, zsidó vagy más eredetű volt. A középosztállyal elsősorban a keresztény köz- és állami tisztviselőket, az értelmiségieket azonosították, ezért tapadt a megnevezéshez a keresztény és úri jelző.

Erőn felüli vállalás

Az első világháború után a középosztály helyzetében, összetételében lényeges változások következtek be. A vesztes háború, a történeti Magyarország szétdarabolása s ennek következményei elszegényítették ezt a réteget. Pénzük első világháborús hadikölcsönkötvényekbe fektetésével elvesztették anyagi tartalékaikat, a lánygyermekeik kiházasítására szánt és szükséges összeget, a „stafírung” árát. A húszas évek közepéig tartó infláció pedig a valamikor irigyelt viszonylag magas havi fix fizetést olvasztotta el.

A trianoni békeszerződés

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.