Koszorúba kötve

Család és szerzetesség

Körösztös Vince pécsi hentesmester és Vizeki Tallián Alojzia házasságából öt gyermek született: Aranka, Lujza, Vince, Márta és Imre. A szülők a ferences harmadrend tagjai voltak, gyermekeiket hitben nevelték. A hentes édesapa a kolostort látta el húsáruval, sokszor elkísérte őt legkisebb gyermeke, Imre is. Körösztös Imre 1909. január 10-én, a dualizmus idején látta meg a napvilágot. Hat évig a pécsi Ciszterci Gimnáziumban tanult, 1925 szeptemberében lett novícius Szécsényben, a ferences szerzetesi közösségben, és egy év múlva, 1926-ban tette le első fogadalmát, ekkor vette fel szerzetesi nevét, a Krizosztomot – jelentése: ’aranyszájú’.

A gazdasági világválság második évében, 1930. december 20-án Gyöngyösön tett örök fogadalmat, és 1932. június 19-én szentelték pappá. Első szentmiséjét Pécsett tartotta, június 26-án. Előbb a mohácsi, majd a szécsényi rendházban szolgált, később Szigetváron, Simontornyán, sőt, az Amerikába kivándorolt magyarok közt is végzett lelkipásztori szolgálatot. A teológia és filozófia mellett járatos volt a zenében is: 1934. június 3-án a pécsi ferences templomban tartott hangverseny műsorában az egyik darab a Magyar fohász Szent Erzsébethez volt. Ennek zenéjét Kutor Ferenc, a püspöki tanítóképző zenetanára szerezte, szövegét pedig Körösztös Krizosztom írta, aki novíciusoknak egyházi énekeket oktatott. Krizosztom atya nevéhez fűződik a szécsényi cserkészcsapat megalakítása, de cserkészparancsok volt Szigetváron is.

Délvidék és Don-kanyar

A második világháborúban, 1941-ben, Délvidék visszacsatolásakor a ferences rendtartomány elhatározta, hogy kolostort alapít Újvidéken, és Krizosztom atya már ebben az évben tárgyalásokat kezdett a város vezetőivel. A délvidéki kolostort végül 1942-ben alapították Schrotty Pál tartományfőnök megbízásából. A Nemzeti Ujság híradása szerint „a Szent Ferenc-rend ujvidéki letelepedésére egy nemes hagyomány adott módot és lehetőséget. Léh Mátyás falusi plébános felajánlotta a rendnek a Gömbös Gyula-uton levő emeletes villaszerű házát. A rend örömmel fogadta az ajándékot és elküldte fiait Ujvidékre.”

A szépligeti plébános felajánlásának köszönhetően páter Körösztös Krizosztom társaival elkezdhette megszervezni a rendházat, de a második világháború megakasztotta a terveket, és Krizosztom atya tábori lelkészként katonatársaival az orosz harctérre ment. A Don-kanyart is megjáró szerzetes vezetésével sértetlenül tért haza egy katonai alakulat, ezért Körösztös Krizosztomot Tűzkereszt vitézségi éremmel tüntették ki. 1943. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén végül felszentelhették az újvidéki kolostort és a földszinten lévő kápolnát. Krizosztom atya lett az elöljáró, a Bácskába telepített bukovinai székelyek, a horvátok és a svábok lelkipásztora, sőt, az újvidéki cserkészcsapatok városparancsnoka is.

Rendtársa, Kamarás Mihály írta róla: „Szüntelen fájdalommal járó isiásza nem tette őt keserűvé, még kevésbé humortalanná. […] Szerették volna rávenni arra, hogy utazzék el gyógykezeltetésre. […] Amikor a szükséges összeget is átadták neki, azzal jött haza, hogy mindegyikünk írja össze, mire van szüksége.” Az újvidéki ferencesek nagy munkát végeztek, nemcsak a városban, hanem a környékén is: kereszteltek, eskettek, temettek, hittant tanítottak, Hadikfalva és Hadiknépe lakóinak is. Külön időt szakítottak a csendőrökre is: erkölcstant tanítottak nekik. A csendőrfőnök helyettese Tallián József volt, Körösztös Krizosztom anyai nagybátyja: ő a front közeledtével többször is figyelmeztette unokaöccsét a veszélyre, de ők nem menekültek el, kitartottak híveik mellett. „Nem akarjuk cserbenhagyni azt a népet, amely megszeretett minket, nagy áldozatot hozott, és akiknek minden bizalmuk az Isten után bennünk van. Itt maradásunk valószínű következményeivel tisztában vagyunk” – írta Krizosztom atya az elöljárójának 1944 szeptemberében.

A szerb megtorlás

1944. október 23-án a szerb partizáncsapatok bevonultak Újvidékre – Krizosztom atya annyira hitte, hogy ártatlanokat nem fognak bántani, hogy azt mondta: „Miért fusson az ártatlan?” Hozzátette, hogy amíg vannak hívek a templomban, addig a ferencesek is maradnak. Az 1944. őszi kegyetlen mészárlás előzményét az 1942. januári újvidéki razzia jelentette – aminek több ezer szerb és zsidó áldozata volt. A tettesek felelősségre vonását Magyarország kezdeményezte, de ők az ítélet-végrehajtás elől Németországba szöktek. 

A két évvel korábbi akcióért bosszút állva 1944 októberében a szerb szabadcsapatok néhány fős különítményei minden házba berontottak, és elhurcolták a 17–50 év közötti magyar és sváb férfiakat (jelentős különbség azonban 1942-höz viszonyítva, hogy a magyar lakosság nem folytatott partizán-ellenállást). Amikor a templomból kezdték kihajtani az embereket, Krizosztom atya gyorsan elküldte rendtársát az egyik ministránsfiú anyjához egy igazolványért, hogy bizonyítani tudják, hogy a fiú még csak 16 éves. Ezzel megmentette az életét. 

Kriszosztom atyát betegsége miatt (a harctérről szinte rokkantan jött haza, a fronton szerzett isiásza miatt olyan hajlottan járt, hogy a hívek „öregbarát”-ként emlegették, noha csak 35 éves volt) el akarták engedni, de ő a rendtársaival, Kovács Kristóffal és Kamarás Mihállyal maradt, ragaszkodtak hozzá, hogy ne legyen különb sorsuk, mint a deportált lakosoknak. A szerzetesek folyamatosan vigasztalták, gyóntatták fogolytársaikat. 1944. október 28-án este az összegyűjtött foglyokból 300-at kettesével-hármasával összekötöztek, és ütlegelték, majd harmonikaszó és gúnyolódások közepette előre-hátra futásra kényszerítették őket, és mindegyiküket puskatussal agyonverték. A holttesteket teherautókra dobálták – aki ennyi megpróbáltatás után még mindig élt, azt agyonlőtték –, és a Duna-parton elásták.

Jeltelen sírban

Körösztös Krizosztom jeltelen tömegsírban nyugszik. Két társa közül Kovács Kristóf atya néhány nappal később halt vértanúhalált, Kamarás Mihály atyának pedig egy szénásszekérbe bújva sikerült megszöknie, így hónapokkal később, Magyarországra érkezve ő tudta értesíteni a ferences rendtartományt társai vértanúhaláláról. A hírt hallva Kriszten Rafael budai házfőnök 1945. május 9-ei feljegyzése a Historia Domusban: „Mihály érkezett meg hozzánk. Az ő előadása nyomán bizonyosra vehető P. Körösztös Krizosztom halála. Véres ruháját behozták egy pincéből a kolostorba.”

Krizosztom atya a hívekért élő pap, a lelkipásztori hűség példaképe. Mátraverebély-Szentkúton, a 2014-ben megáldott szabadtéri oltárt díszítő mozaikkompozíción attribútumaik alapján beazonosítható a hét ferences szerzetes vértanú (Hajnal Zénó, Károlyi Bernát, Kiss Szaléz, Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom, Kriszten Rafael és Lukács Pelbárt). Krizosztom atyát koszorúval látjuk, mert többekkel „koszorúba kötve” verték agyon a szerb partizánok. Az egyház együtt emlékezik a hét ferences szerzetesre, akiknek Krisztus követése miatt kellett meghalniuk. Boldoggá avatásukért közös eljárás folyik, az egyházmegyei vizsgálatot 2011-ben indították el, 2013. november 18-án kapta meg a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja a 16 000 oldalas dokumentációt.