Ingyenesen olvasható
A Kossuthot és kíséretét hozó Humboldt postahajó 1851. december 4-én érkezett meg az Egyesült Államokba. A magyar szabadsághős jöttét 31 ágyúlövéssel üdvözölték a vendéglátók, így kifejezve az akkori 31 amerikai állam tiszteletét. Két nappal később százezres tömeg üdvözölte őt a bevonulási ünnepségen. Összesen 17 napot töltött New Yorkban és ezalatt legalább 34 kisebb-nagyobb beszédet mondott. A városban „Kossuth-láz” tombolt, csecsemőket neveztek el a magyar szabadsághősről, szónoklatait pedig előszeretettel idézték a helyi újságok. A külső szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy Kossuth valóban jelentős politikai befolyással bír, és képes lesz megszerezni az Egyesült Államok hivatalos támogatását a magyar szabadságügy mellett.
Mi volt Kossuth konkrét terve 1851–52-ben a magyar szabadságharc újrakezdését illetően? Milyen nehézségekkel találkozott az Egyesült Államokban? Mikor emelték a New Yorkban található Kossuth-szobrot?
Az Oszmán Birodalomtól az Egyesült Államokig
Miután az 1848–49-es szabadságharc folytatása a többszörös osztrák és orosz túlerő miatt reménytelenné vált, magyarok ezrei az Oszmán Birodalom felé hátráltak. Kossuth több társával együtt 1849. augusztus 17-én lépte át a határt Orsovánál. Az osztrák és az orosz udvar követelte a menekültek kiadatását, ezt azonban a török szultán, I. Abdül Medzsid elutasította. A hazáját elhagyó Kossuth az 1848–49-es események katasztrófáitól felocsúdva újra meg kívánta találni a cselekvés útját. Ezért írta meg az emigráns társainak címzett, de valójában az európai közvéleménynek szánt vidini levelét, amelyben összegezni kívánta politikai tevékenységének a céljait. A volt kormányzó meg volt győződve arról, hogy a világosi fegyverletétel mindössze a szabadságmozgalom mélypontja volt, ahonnét a dolgok már csak jobbra fordulhatnak, s egy percet sem szabad elvesztegetni, hanem cselekedni kell. Kossuth mérlegelte a levert szabadságharc tanulságait: belátta, hogy egy sikeres felkelés alapfeltétele a magyarországi nemzetiségekkel való megegyezés, továbbá a nyugati hatalmak anyagi és diplomáciai támogatásának megszerzése.
Színes nyomat az 1890-es évekből. (Magyar Nemzeti Múzeum)
Forrás: Rubicon Archívum
Kossuthnak az azonnali cselekvésre nem volt lehetősége. A szultán ugyan megtagadta a magyar szabadsághős kiadatását, ennek ellenére egészen addig nem hagyhatta el az Oszmán Birodalom területét, amíg nem csillapodtak le a nemzetközi kedélyek. Kossuth nem szívesen élvezte a törökök kényszerű vendégszeretetét, több levelet is intézett a szultánhoz, hogy távozni szeretne minél előbb. Sokat lendített a volt kormányzó ügyén, mikor is 1851 áprilisában kézhez kapta a washingtoni kongresszus meghívását, hogy a „nemzet vendégeként” látogasson el az Egyesült Államokba. Korábban az amerikai törvényhozás mindkét háza végleges amerikai letelepedésre hívta meg Kossuthot és emigráns társait. A törökök támogatták az amerikaiak fellépését, mivel egyáltalán nem bánták, hogy Kossuthékkal nem nekik kell tovább foglalkozniuk.
Kossuth New Yorkban
Kossuth törökországi szabadulását követően először rövid időre Angliába, majd onnét az Egyesült Államokba utazott, hogy további támogatókat szerezzen a magyar szabadság ügyének. Mivel a külvilág hatalmas érdeklődéssel követte az 1848–1849-es magyarországi hadi eseményeket, hogyan küzd az apró magyar nemzet az Osztrák és az Orosz Birodalom lehengerlő túlereje ellen, így Kossuth Lajos, mint a szabadságharc vezetője, hatalmas hírnévre tett szert. A volt kormányzó reális esélyt látott arra, hogy a magyar függetlenségért folytatott küzdelem újrakezdhető, így külföldön, a hírnevét felhasználva próbált mindent megtenni, amit csak lehetett hazája érdekében.
Kossuthot és kíséretét hozó Humboldt gőzös 1851. december 4-én érkezett meg az Egyesült Államokba. A postahajónak kötelező volt megállnia Staten Island-nál: a volt kormányzó az elkövetkező napot a helyi hatósági háziorvosnál töltötte el, az ilyenkor szokásos egészségügyi vizsgálatot elvégzése miatt. Mindeközben már nagyban zajlottak New Yorkban az ünnepi előkészületek. A nagy bevonulásra december 6-án került sor. Legalább 100.00-ren vettek részt az ünnepségen, az időjárásra sem lehetett panasz. A város polgármestere az alábbi módon beszélt a magyar emigráció vezetőjéről: „Bemutatom Önöknek, polgártársaim, Kossuth Lajost, a magyar függetlenség magasztos képviselőjét, az emberi haladás bajnokát, az egyetemes szabadság ékesszóló hirdetőjét.” Gyakorlatilag „Kossuth-láz” uralkodott a városban. Úgy hivatkoztak a szabadsághősre, hogy ő nem más, mint Magyarország George Washingtonja, vagy éppen a magyar függetlenség bajnoka.
Az éttermekben megjelent a gulyásleves, népszerű öltözékké vált a magyaros mente. Sokan úgy tisztelegtek a magyar szabadsághős előtt, hogy gyermekeiknek a Kossuth nevet adták. (Például december 10-én született Melville Louis Kossuth Dewey, amerikai könyvtáros és pedagógus, aki a könyvtári besorolásra szolgáló Dewey-féle tizedes osztályozási rendszert alkotta meg.)
Kossuth részt vett New York város hivatalos bankettjén, továbbá a helyi sajtó, az ügyvédi kamara, illetve a nemzetőrség hasonló rendezvényein is. A város hölgyei külön fogadást rendeztek a magyar szabadsághős tiszteletére. A (kezdeti) hatalmas lelkesedést látva Kossuth nem tartotta elképzelhetetlennek azt, hogy akár meg is változtathatja az Egyesült Államok hagyományos be nem avatkozási politikáját. „Intervention for non-intervention” – azaz beavatkozás a beavatkozás ellen, hirdette a volt kormányzó. Az 1849-es esztendő egyik fontos tanulsága köszön itt vissza, azaz, hogy Magyarországot csakis két birodalom összefogása tudta térdre kényszeríteni. Ha nincs orosz intervenció, akkor vélhetően más kimenetele lett volna a magyar szabadságharcnak. Kossuth azt akarta elérni, hogy egy újabb európai forradalmi hullám kitörése esetén a washingtoni kormányzat hajlandó legyen arra, hogy megakadályozza más külső hatalmak beavatkozását.
Az olasz szál
Forrás: Wikimedia Commons
Nem ez volt azonban az egyetlen terv Kossuth fejében, mivel a háttérben – az amerikai tartózkodása alatt is – egy olyan forradalmi megmozdulás szervezése zajlott, amelynek olasz szálai voltak. Az 1848–49-es események rávilágítottak arra, hogyha a Habsburg Birodalom két vagy több szegletében egyszerre tör ki forradalom, akkor a bécsi udvar rendkívül nehéz helyzetbe hozható. Amikor például 1848 márciusában Milánó és Pest népe felkelt Ausztria ellen, akkor a császáriaknak nem volt elég erejük ahhoz, hogy mindkét szabadságmozgalmat egyidejűleg elfojtsák, éppen ezért Magyarországon súlyos engedményekre kényszerültek. Hogy ismét kétfrontos háborúra lehessen kényszeríteni Bécset, szükség volt az olasz-magyar összefogásra. Kossuth kész volt összefogni az olaszok nagy szabadsághősével, a köztársaságpárti Giuseppe Mazzinival.
A magyar emigráció vezetője gyakorlatilag azt tervezte olasz társával együtt, hogy amerikai pénzen sikerül kirobbantaniuk egy forradalmat Szicíliában, amely lángra fogja lobbantani egész Itáliát, sőt, majd az egész megmozdulás tovább is fog terjedni Horvátországon keresztül Magyarország felé.
Kossuth fontos célkitűzése volt az amerikai útja során a „nagy terv” anyagi hátterének az előteremtése, így a szónoklatai után pénzgyűjtésre is sor került. Az amerikai állampolgárok adományaikért cserébe dollár névértékű Kossuth-bankókat kaptak, 1-5-10-50-100 dollár címletekben. Az 50 és 100 dolláros bankjegyeket a volt kormányzó saját kezűleg írta alá. Az 1, az 5 és a 10 dolláros címleteken az alábbi szöveg olvasható angolul is:
„Kívánatra egy évvel a független magyar kormány tényleges megalakulása után ennek a tulajdonosa követelhet egy [illetve öt vagy tíz] dollárt. Fizetendő a Nemzeti Kincstárnál vagy ügynökségeinél New Yorkban, vagy becserélheti ötven dollárról vagy magasabb összegről szóló négy százalékkal kamatozó és egy évvel az említett esemény után tíz egyenlő részletben visszafizetendő jegyekre.”
Forrás: Wikimedia Commons
Problémák sora
Forrás: Wikimedia Commons
Bár a lelkes amerikai tömegek látványa reményt kelthettek Kossuthban, azonban már a kezdeteknél jelentkeztek olyan problémák, amelyek előrevetítették útjának sikertelenségét. Az amerikai kormányzat mindenekelőtt ragaszkodott ahhoz, hogy Kossuthot csak magánemberként fogadja, ne pedig úgy, mint Magyarország hivatalos képviselőjét. A volt kormányzó további kellemetlenségekkel is szembesült. Például többször is kijelentette, hogy amerikai belpolitikai kérdésekben nem kíván megnyilatkozni, azonban ez a magatartás nem volt szerencsés a rabszolgakérdés aktualitása miatt. A rabszolgaság eltörléséért küzdő abolicionisták egy részét magára haragította azzal, hogy nem állt ki egyértelműen mellettük. Felmerült egyesekben a kérdés: miért várja el Kossuth, hogy az Egyesült Államok nyíltan támogassa őt és célkitűzéseit, miközben nem hajlandó egy ilyen fontos kérdésben állást foglalni? A „hallgatásért cserébe” ráadásul nem volt jellemző az, hogy a rabszolgatartó déli államokban jobban támogatták volna Kossuthot. Sőt, éppen ellenkezőleg.
Az amerikai katolikusok sem lelkesedtek igazán Kossuth látogatásáért. A helyi katolikus egyház bizalmatlanul tekintett a szerintük túlzottan liberális magyar szabadsághősre. Vida István Kornél történész talált rá New York első érsekének, az ír származású John Hughes-nek a Kossuthal foglalkozó levelére, amelyet a washingtoni osztrák követnek címzett:
„[Kossuthot] és mindenkit, akit fajtájából ismerek, a katolikus egyház és az emberiség békéje ősellenségének tartok, ezért bizonyosra veszem, hogy célkitűzéseiket nem kísérheti áldás. A keresztény hitnek és a nemzetek békéjének tartozunk azzal a könyörületességgel, hogy minden igaz és tisztességes módon megakadályozzuk erőfeszítéseiket a lehető legrövidebb időn belül. Nem kételkedem benne, hogy Ausztria ügye, szemben a Kossuth és összeesküvő társai által hangoztatottal, valóban igaz ügy. […] Ami magát Kossuthot illeti, inkább szánalmat érzek iránta, mintsem haragot. Szenved, lelkiereje megtört, vagy hamarosan meg fog törni, csalódott küldetésében ebben az országban; mostanra lelke mélyén már megundorodott a harsány, üres, félrevezető üdvrivalgástól, amely érkezését kísérte.”
New York után
A magyar emigráció vezetője 1852 januárjának elején (azaz a new yorki körútja után, éppen Washingtonban tartózkodva) levelet küldött olasz társainak, követőinek, amelyben megüzente, hogyha Mazzini ad még három hónapot neki, akkor sikerül szereznie egy amerikai hajót, amely fegyverekkel megrakva érkezik majd Európába. Mazzini ugyanekkor írt egy levelet Kossuthnak, melyben beszámolt az itáliai szervezkedésekről. Az olasz szabadsághős úgy látta, hogy a forradalomnak Itáliában hat hónapon belül ki kell törnie. „Az év a miénk!” – írta. Mazzini kellően optimista véleményéhez hozzájárulhattak azok az első pozitív hírek is, amelyek az Egyesült Államokból érkeztek, hiszen kezdetben Kossuth körútja során hatalmas sikereket ért el. Az olasz hazafinak úgy tűnhetett az első levelekből és a különböző újságcikkek tudósításából, hogy Kossuth komoly politikai befolyással és hatalmas pénzösszegekkel rendelkezik.
Forrás: Wikimedia Commons
Az olasz szabadsághős leveleiben anyagi támogatást kért Kossuthtól, azonban ő hosszú ideig egyáltalán nem is válaszolt. Ennek azonban megvolt az oka: a sokat ígérő kezdet után ugyanis az amerikaiak érdeklődése az európai szabadság ügye iránt elhalványult, így az adományok is elapadtak. A szomorú igazságot igen nehéz volt közölni Mazzinivel. Kossuth csak 1852 júniusában üzent emigráns szövetségesének: „Rokonszenv van annyi, amennyit az ember csak akar, de pénzt szerezni egy ilyen anyagias korban valóban keserves dolog…” A mazzinista összeesküvés szálai végül Szicília helyett Milánóban futottak össze 1853 februárjában: sor került egy helyi kisebb méretű megmozdulásra, amelyet az osztrák csapatok rövid idő alatt levertek.
Kossuth emlékét ma New York-ban egy gyönyörű szobor őrzi, amelynek felállítását Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava szerkesztő-kiadója kezdeményezte még 1927-ben. Eredetileg csak mellszobrot kívántak állítani a magyar szabadsághősnek, azonban a pénzgyűjtés olyan sikeres lett, hogy végül egész alakos szoborcsoport készült. A mintát a ceglédi Kossuth-szobor adta.
A magyar szabadsághős bal kezében George Washington kardját fogja, a talapzat alján pedig egy fiatal honvéd található, akinek a zászlajára az van írva, hogy „Velünk a szent szabadság istene.” A talapzaton pedig az alábbi szöveg olvasható angol nyelven: „Kossuth Lajosnak, a szabadság hősének emlékére állították a szabadságszerető magyar származású amerikaiak.” A szoboravatásra 1928. március 15-én került sor, és 25 ezren vettek rajta részt. Egy urnát is elhelyeztek ekkor, amelyben amerikai és magyar földet kevertek össze. A szoborcsoport máig a helyi magyarok március 15-i ünnepségének központi helyszíne.
