Kossuth Lajos bevonulása Budára

A Görgei vezette honvéd fősereg 1849. május 21-én visszafoglalta Buda várát, s ezzel az ország fővárosa szabaddá vált. A hír már május 22-én Debrecenbe, a magyar kormán ideiglenes székhelyére érkezett, s óriási lelkesedést okozott. Az országgyűlés, Kossuth Lajos kormányzóelnök és a Szemere-kormány köszönetet mondott Görgeinek és a honvédseregnek a győzelemért. Kossuth és a kormány abban reménykedett, hogy Buda bevétele hozzásegíti őket ahhoz, hogy a nyugati nagyhatalmak elismerjék Magyarország 1849. április 14-én kimondott függetlenségét. Ezért rövidesen meg is tették az előkészületeket Debrecen mielőbbi elhagyására és a Budapestre történő visszaköltözésre.

Az országgyűlés május 31-én tartotta utolsó ülését, ezt követen megkezdődött a minisztériumok, az országgyűlés és az egyéb hivatalok költözése. Ellentétben az 1849. január eleji költözéssel, ezúttal nem kellett sietni, s maga a visszaköltözés tervezettebben és szervezettebben történt, nem is beszélve a sokkal kedvezőbb időjárási viszonyokról.

Kossuth június 3-án levélben mondott köszönetet Debrecen város közösségének „Azon szíves látásáért, melyet az országgyűlés és kormány itt székelése ideje alatt csaknem fél év óta folyvást tapasztalt”. Ő maga június 4-én reggel 5 órakor indult el Debrecenből, s a Hajdúszoboszló–Püspökladány–Karcag–Kisújszállás–Törökszentmiklós útvonalon érte el Szolnokot. Június 5-én ott szállt vonatra, s délután 5 óra tájban érkezett meg a mai Nyugati pályaudvar helyén lévő indóházba. Vele együtt utazott Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter, Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi és Duschek Ferenc pénzügyminiszter. (Görgei már június 4-én visszatért Pestre, Csány László közmunka- és közlekedésügyi miniszter pedig május vége óta tartózkodott a fővárosban. Vukovics Sebő igazságügyi miniszter a Délvidéken volt.) Kossuth fogadására megjelent Schweidel József vezérőrnagy, Budapest városparancsnoka; Lenkey János, Guyon Richárd, Répásy Mihály vezérőrnagy, Meszlényi Jenő ezredes és még számos más tiszt.

 A Nyugati pályaudvarnál Gräfl József polgármester a polgárság, Schweidel tábornok pedig a katonaság nevében üdvözölte Kossuthot, aki a Pesti Hirlap tudósítója szerint azt felelte, „hogy a néptől rábízott helyet megőrzendi, s mint a népszabadság őre, vele élend vagy haland.” Ezután a tömeg megindult, s Kossuthot és őt követő katonaságot közrefogta. „Éljenzés és örömujjongás közepette, vonult el a menet a város szebb utcáin” – írta a Pesti Hirlap. „De e menet legalább egy órát tartott, de ez emberek arczára legalább egy század boldogsága volt felírva. Első füzér, mi éppen az elnök ölébe hullott, a Szabadsajtó udvar erkélyéről hullott alá egy gyönyörű hölgy kezéből. Az elnök fölnézett, s a füzért nejének adta át. Ezután hullott a virágtenger, út[j]át avval lepték el, kocsiját avval boríták el, s ő maga nem győzte a szekerébe hullókat szedni. A percben midőn az elnök az első leégett házat megpillantá, könnyeket látánk szemében ülni.”

Kossuthot a kocsigyártó Kölber-fivérek díszes hintója vitte a szállására, s a hintó négylovas fogatát Károlyi György gróf, szatmári főispán állította ki. Az elnök a Szabad Sajtó és a Szép utca sarkán lévő Grassalkovics-palotában szállt meg. Este kivilágították a várost, a középületeket „allegóriákkal, vagy fölírásos nemzeti lámpákkal” díszítették fel. Este 11 órakor a Nemzeti Színház zene- és énekkara tisztelgett Kossuth szállása előtt.

Ki volt a magyarok Mózese? Hogyan alakult a Kossuth-kultusz Ferenc József uralkodása alatt? És mire használták fel Kossuth emlékét a kommunista rendszer idején?

Fedezze fel a válaszokat Gerő András: A Kossuth-kultusz című tanulmányában!