rubicon

Kossuth konföderációs koncepciója

A magyar emigráció elképzelései az együttélés újraszabályozására, 1849–1867
23 perc olvasás

Az 1848–49. évi szabadságharc katonai vereségét követően a magyar emigrációnak számot kellett vetnie az elmúlt egy év tanulságaival. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy nem lehet egyszerre sikerrel harcolni az Osztrák Császárság hadserege és a hazai nem magyar nemzetek fegyveres erői ellen a magyar függetlenség kivívása érdekében. Ahhoz, hogy egy újrainduló küzdelem sikeres lehessen, meg kell egyezni a hazai nemzetiségekkel, elsősorban a románokkal, a szerbekkel, illetve a társnemzet horvátokkal. Az 1850-es évek második felétől ez kiegészült a félfüggetlen román és szerb államoknak a megállapodásba történő bevonásával. Kossuth Lajos és társai az 1849–1867 közötti 18 évben több olyan tervet is felvázoltak, amelyek célja a nemzetiségi igények (legalább részleges) kielégítése s egyben a történelmi Magyarország egységének fenntartása volt.

1849-ben egyértelművé vált, hogy Magyarország ön­erejéből nem tudja kivívni függetlenségét, s nem tudja visszaállítani még az 1848 előtti korlátozott önállóságát sem. Az orosz szövetséggel megtámogatott Osztrák Császárság katonai erejének ellensúlyozásához a magyar politikának szövetségesek után kellett néznie. Erre természetszerűleg több mód is adódott. 

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.