rubicon

Kós Károly és Isztambul

A magyar építész kutatásai a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet ösztöndíjasaként
8 perc olvasás

1916. november 21-én tartotta alakuló ülését a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet Igazgató Tanácsa, ami egyben az intézményesített magyar kultúrdiplomácia első intézetalakítási törekvéseként könyvelhető el. Bár Rómában már 1895-től működött magyar intézet a vatikáni levéltár magyar anyagának megismerése céljából, a konstantinápolyi intézetnek mégis szimbolikus jelentősége volt. Az intézet megnyitása a magyar külügyi-kulturális aspirációk, illetve a korszakban népszerű turanizmus eszméjének egymást támogató törekvéseiként valósulhatott meg József főherceg és Klebelsberg Kunó akkori miniszterelnökségi államtitkár hathatós támogatásával. Első igazgatója dr. Hekler Antal, a Szépművészeti Múzeum őre, művészettör­ténész lett. Az intézet Isztambul Pera/Beyoğlu kerületében, a Rue de Bayram 23. szám alatti bérleményben nyitotta meg kapuit 1917 januárjában.

Kós Károly „legkiválóbb építőművészeink egyike, akit értékes művészeti írói működésének iránya az iszlám művészetének a tudományos intézet keretében való tanulmányozására különösen hivatottá tesz. Mint ösztöndíjas tag tevékeny részt vesz az intézet munkásságában, mely közreműködése nélkül csonka maradna, s mely ezt létesítése legfőbb céljainak veszélyeztetése nélkül nem nélkülözheti.” (Hekler Antal)

Az intézetbe pályázati úton lehetett felvételt nyerni. A hét pályázó közül végül öt kezdhette meg munkáját 1917 elején: Oroszlán Zoltán klasszika archeológus, dr. Ralbovszky Péter premontrei tanár, bizantinológus, újgörög nyelvész, Luttor Ferenc keresztény archeológus, dr. Fehér Géza középiskolai tanár, bizantinológus (katonai szolgálata miatt csak 1918 tavaszán csatlakozott), illetve Kosch (Kós) Károly építész. Kós 1917. február 12-én érkezett meg Isztambulba.

Sztambul varázsa. „Amit sejtünk a városról, az talán több, mint a valóság is, amit tudunk róla, az kevesebb a kevésnél is, mert nem bizonyos. három néven is emlegeti a világ: mind a három neve más-más formáját takarta. de a város igazi gyermekei: lakói egy néven nevezték mindig: valamikor »polis«-nak, ma derszaadetnek. mert akárminek nevezte a világ, az egyetlen volt, a hasonlíthatatlan, melynek mása nem volt soha és sehol.” (Sztambul, Kós Károly bevezető szövege)

A munka megkezdésének első fontos lépése egy klasszikus és kortárs tudományos munkákat felvonultató

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta