Kós Károly irodalmi, művészeti és közéleti munkásságát és az „erdélyi gondolatot” – a transzszilvanizmust – nem lehet egymástól elválasztani. 20. századi irodalmunk (de a korábbi korszakok irodalma is) azt tanúsítja, hogy a valóban „nagy irodalom” szellemi gyökérzetében mindig ott hat valamilyen nemzeti stratégia. Ady Endrénél a forradalmi magyarság, Babitsnál az európai kultúra, Móricz Zsigmondnál a nép felemelésének erkölcsi késztetése, Illyés Gyulánál a demokratikus Magyarország eszménye, Németh Lászlónál a szabadság és az egyenlőség nagy eszményeinek egyeztetését megkísérlő „harmadik út” gondolata. Természetesen Kós Károly kulturális és politikai munkásságának is volt ilyen, mondjuk így, központi ideája, vezéreszméje – ez volt az „erdélyi gondolat”, amely a trianoni rendelkezések következtében önálló útra kényszerített erdélyi magyarság nemzeti-nemzetiségi „ideológiáját” máskülönben is megszabta a kisebbségi lét első évtizedében.
Az
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.