Kós Károly

Kós Ká­roly iro­dal­mi, mű­vé­sze­ti és közéle­ti mun­kás­sá­gát és az „er­dé­lyi gon­do­la­tot” – a transz­szil­va­niz­must – nem le­het egy­más­tól elvá­lasz­ta­ni. 20. szá­za­di iro­dal­munk (de a ko­ráb­bi kor­sza­kok iro­dal­ma is) azt ta­nú­sít­ja, hogy a va­ló­ban „nagy iro­da­lom” szel­le­mi gyö­kér­ze­té­ben min­dig ott hat va­la­mi­lyen nem­ze­ti stra­té­gia. Ady End­ré­nél a for­ra­dal­mi ma­gyar­ság, Babits­nál az eu­ró­pai kul­tú­ra, Mó­ricz Zsig­mond­nál a nép feleme­lé­sé­nek er­köl­csi kész­te­té­se, Illyés Gyu­lá­nál a de­mok­ra­ti­kus Ma­gyaror­szág esz­mé­nye, Né­meth Lász­ló­nál a sza­bad­ság és az egyen­lő­ség nagy esz­mé­nyei­nek egyez­te­té­sét meg­kí­sér­lő „har­ma­dik út” gon­do­la­ta. Ter­mé­sze­te­sen Kós Ká­roly kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai mun­kás­sá­gá­nak is volt ilyen, mond­juk így, köz­pon­ti ideá­ja, ve­zér­esz­mé­je – ez volt az „er­dé­lyi gon­do­lat”, amely a tria­no­ni ren­del­ke­zé­sek kö­vet­kez­té­ben ön­ál­ló út­ra kény­sze­rí­tett er­dé­lyi ma­gyar­ság nem­ze­ti-nem­ze­ti­sé­gi „ideo­ló­giá­ját” más­kü­lön­ben is meg­szab­ta a ki­sebb­sé­gi lét el­ső év­ti­ze­dé­ben.