Korai bevezetés a kádárizmusba

27 perc olvasás

1981. június 10-én egy fiatal magyar ellenzéki gondolkodó publikációja jelent meg – Michel Foucault bevezetőjével – a Corriera della Serában. Haraszti Miklós esszéje már a címével – Kései bevezetés a Kádárizmusba – is feltűnést keltett. Azt a jövőt vetítette előre, hogy a kádárizmus a nyolcvanas években a végóráit éli, sietnie kell annak, aki működés közben akarja tanulmányozni. A bátor jóslatot tartalmazó írás lett Demszky Gábor szamizdatkiadójának, az AB Független Kiadónak első „könyvszerű”, önálló szerzői kiadványa 1982-ben. Az alábbiakban ezt az egykorú ellenzéki látleletet adjuk közre Korai bevezetés a kádárizmusba címmel.

Négy magyar csoda

A szocialista Magyarország mindig követendő példa volt szomszédai számára. Legalább négy korszakban nyújtott mintaszerűt. Szomorúság tapad mind a négy korszakhoz, tovább táplálván a már-már magyar nemzeti identitássá vált romantikus pesszimizmust.

1981.

Közvetlenül a második világháború után itt számolták fel a legügyesebben a parlamenti demokráciát. „Szalámitaktika” – ezt a nevet kapta a magyar eljárás a nemzetközi machiavellista szótárban. Egymás után szeletelték le és falták fel a kommunisták a demokratikus pártokat, amelyekkel egyébként koalícióban kormányoztak. Mindig a „jobboldalát” támadták e pártoknak, s amikor azok kizárták a célbavetteket, tovább folytatták a támadásokat, egészen a teljes felbomlásig. Közép-Európában egyedül Magyarországon tüntették el formálisan is a többi pártot: marionettekkel sem akarták elcsúfítani az egypártrendszer színpadát.

1948 után ennek a manővernek a mestere, Rákosi uralkodott;