rubicon

Konstantinápoly

Egy nagyváros születése
11 perc olvasás

Konstantinápoly többször született. Első alapítója – a hagyomány szerint – egy Byzas nevű thrák király; róla kapta volna a város a nevét. Másodszor Kr. e. 660 körül született a város, amikor – Apollón isten tanácsára – görög gyarmatosítók telepedtek meg benne. Harmadszor akkor született a város, amikor Nagy Konstantin akaratából császári székhely lett. Nagyságát a birodalomnak köszönhette, abban az időben, amikor az már túljutott hatalma csúcsán.

Az ókori görögök talán legnagyobb jövőjű „találmánya” a városállam, a polisz volt: mint a szabad polgárok autonóm közössége s mint települési forma, város is. A görög poliszok teljes politikai önállósága a nagy hellénisztikus birodalmakban megszűnt ugyan, belső ügyeikben viszont önkormányzatuk megmaradt, s a városi életformát is megőrizték. Ebben nem történt változás akkor sem, amikor a hellénisztikus világ a Római Birodalom részévé vált, sőt a birodalom nyugati tartományaiban is – amelyekben nem élt a görög poliszhagyomány, és a városi életnek nem voltak előzményei – százával születtek kisebb-nagyobb városok.

A Római Birodalom városok mozaikja volt. E városok alkották a társadalom életének és az állam működésének alapvető egységeit: itt folyt a piaci-kereskedelmi csere, de ez volt a helyi mezőgazdasági termelés szervezője is, továbbá innen irányították a közigazgatást, a jogszolgáltatást és az adóügyeket. Az egyes városok lakossága kollektív jogokkal rendelkezett. A városi életforma építészeti keretei a közterek, csarnokok, színházak, vendéglők, közfürdők voltak. A Római Birodalom összeomlása törést jelentett a városok életében is. Elveszítették korábbi szerepüket, szinte csak egyetlen feladatuk maradt: az ott lakók védelme. Az ókor vége az

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.