Kiváltságok a szocializmusban

A tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tok és a tár­sa­dal­mi cso­por­tok tör­té­ne­te túl­mu­tat a po­li­ti­kai rend­szer­vál­tá­so­kon. Az el­múlt év­szá­zad­ban az eli­ten be­lü­li össze­tar­to­zás-tu­da­tot legin­kább a tár­sa­da­lom töb­bi cso­port­já­tól va­ló el­kü­lö­nü­lés te­rem­tet­te meg. A párt­ál­la­mi kor­szak ve­ze­tői az élet­for­mák ha­gyo­má­nyo­zó­dá­sa szem­pont­já­ból va­la­mi­fé­le köz­ve­tí­tő sze­re­pet töl­töt­tek be. Gyor­san sa­já­tí­tot­ták el a Hor­thy-ko­ri elit tra­dí­cióit, és zárt kö­zös­sé­gük e ha­gyo­mány egyik le­té­te­mé­nye­sé­vé, sőt foly­ta­tó­já­vá vált. Élet­ve­ze­té­si min­tá­ját vet­ték át utóbb (és ad­ták to­vább) a mel­lé­jük fel­zár­kó­zó, va­gyo­no­so­dó tár­sa­dal­mi cso­por­tok kép­vi­se­lői. A párt­ve­ze­tők so­káig is­me­ret­len szo­ká­sai, éle­tük ho­mály­ban ha­gyott ol­da­la meg­mu­tat­ják a tör­té­ne­lem­ben egy­mást vál­tó/kö­ve­tő elit­cso­por­to­kat össze­tar­tó kap­cso­la­tot. S ha ezt néz­zük, alig lát­sza­nak a kü­lön­bö­ző kor­sza­kok és a po­li­ti­kus eli­tek kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek.