Kitaszítottság. A magyarországi németek sorsa a második világháborút követő években

I. A kelet-közép- és délkelet-európai németek elűzése és kitelepítése a második világháborút követő években

A kelet-közép- és délkelet-európai németség 1944–45 utáni elűzetésének, illetve kitelepítésének tervezése és gyakorlati kivitelezése szervesen illeszkedett a 20. század első felében lezajlott kényszermigrációs folyamatok sorába. A mintegy 14 millió németet közvetlenül érintő jelenség alapvetően olyan elvekre és célokra épült, mint az etnikailag homogén nemzetállam megteremtése, a vegyes nemzetiségű területek megszüntetése határmódosítások és etnikai tisztogatások (és e kettő kombinációja) által. Ezek a megfontolások egészültek ki további, hatalmi politikai, gazdasági, szociális és egyéb specifikus aspektusokkal. A második világháború utáni békerendszer tervezése során prioritásként kezelték a homogén nemzetállamok megteremtését, akár kényszerű migrációk végrehajtásának árán is. (A két világháború közötti nemzetközi kisebbségvédelmi rendszert leszerepeltnek és megbukottnak tekintették.) A lakosságcsere és a telepítések legkésőbb 1923-tól, a Lausanne-ban megkötött görög–török lakosságcsere-egyezmény megkötésétől a nemzetközi politika eszköztárának elismert kellékei voltak, amelyekhez 1939-től egyre nagyobb mértékben nyúltak a különböző államok. Ezek gyakorlati alkalmazását nem pusztán a totalitárius rezsimek, hanem a demokratikus rendszerek is legitim módszernek tartották.

A kelet-közép- és délkelet-európai németség elűzése és kitelepítése nem vezethető vissza csupán egyetlen személy vagy állam döntésére. Ugyanígy félrevezető lenne pusztán a nemzetiszocialista Németország faji, népesség-, megszállási és megsemmisítési politikájára adott reakciónak tekinteni, hiszen az 1945 utáni népmozgások nem csupán a németeket érintették. Sokkal inkább olyan tervek, koncepciók, döntési folyamatok és mechanizmusok megvalósításáról-megvalósulásáról volt szó, amelyek a totális és megsemmisítő háborúvá fajuló második világégés alatt fokozatosan értek meg és forrtak ki. A németek (és más nemzeti és etnikai kisebbségek) elűzetése és kitelepítése több tényező kölcsönhatásának és bonyolult összjátékának az eredménye. Az okok között felfedezhető az etnikailag homogén nemzetállam megteremtésének igénye, a kisebbségi kérdés mint a nemzetállamok belső létét és a bilaterális kapcsolatokat zavaró tényező „megoldásának” gondolata, a 20. század folyamán már végrehajtott népességcserék és telepítések gyakorlati tapasztalatai, a náci rezsim brutális okkupációs politikájára adott válasz, valamint a Szovjetunió nyugati irányú hatalmi-expanziós politikája

 A