Királykoronázások és -temetések Székesfehérváron

A kö­zép­ko­ri ural­ko­dó rop­pant fon­tos sze­mé­lyi­ség. Telj­ha­tal­mát a ren­di­ség kiala­ku­lá­sáig el­vi­leg sen­ki és sem­mi nem kor­lá­toz­za, leg­fel­jebb az a meg­gyô­zô­dés, hogy ha­lá­la után – mint min­den em­ber­nek – az is­te­ni íté­lô­szék elôtt szá­mot kell ad­nia cse­le­ke­de­tei­rôl. 

A ki­rá­lyi ha­ta­lom meg­szer­zé­sét a ko­ro­ná­zás ün­ne­pé­lyes ce­re­mó­niá­ja jel­zi, az ural­ko­dás vé­gét az el­hunyt ma­gas tiszt­sé­gé­hez mél­tó te­me­té­si szer­tar­tás. E két – több­nyi­re az or­szág szak­rá­lis kö­zép­pont­já­ban, Szé­kes­fe­hér­vá­rott le­zaj­lott – cse­lek­mény­sor je­len­tô­sé­gét az is mu­tat­ja, hogy a kró­ni­kák­ban nem egy ural­ko­dó­ról csak annyit ol­vas­ha­tunk, mi­kor ko­ro­náz­ták meg, mi­kor tá­vo­zott az élôk so­rá­ból, és hol te­met­ték el.

Ma­gyaror­szá­gon év­szá­za­do­kon át csak az szá­mí­tott le­gi­tim ural­ko­dó­nak, akit az esz­ter­go­mi ér­sek Szé­kes­fe­hér­vá­rott a Szent Ko­ro­ná­val ko­ro­ná­zott meg. Összeál­lí­tá­sunk­ban a kö­zép­ko­ri ki­rály­ko­ro­ná­zá­sok és te­me­té­sek szer­tar­tás­rend­je mel­lett be­mu­tat­juk azt is, hogy ural­ko­dóink mi­lyen ko­ro­ná­zá­si ék­sze­rek­kel let­tek feléke­sít­ve.