A pénzügyigazgatás legfontosabb szervezetét az Anjou-korban a kamarai kerületek alkották. I. Károly hat kamarát „örökölt” az Árpád-korból: az Esztergom–budai, a Szerémi, a Zágrábi, az Erdélyi, a Szepesi és a Szatmári Kamarát. Ezek közül a Zágrábi Kamara az 1320-as évek elején a báni tisztség (honor) részévé vált, így amikor 1323-ban I. Károly bérbe adta a kamarákat, ez csak a fennmaradó öt kamarát érintette. A bérlettel a kamaraispánok kötelezettséget vállaltak arra, hogy jó és értékálló pénzt vernek, cserébe a kamara hasznát is beszedhették.
Viszonylag gyorsan kiderült azonban, hogy az Árpád-kori kamarák nem felelnek meg az Anjou uralkodó elvárásainak. Ennek két fő oka volt: egyrészt nem minden Árpád-kori kamarában folyt pénzverés, másrészt a kamarák nem rendelkeztek olyan területi hatókörrel, mely az ország egész területét lefedte volna. Éppen ezért az 1320-as évek közepén újabb kamarai központok kialakítására került sor: Körmöcbánya, Pécs, Szomolnokbánya (később helyette Kassa), Lippa.
A középkori éremművészet csúcsaA denárnál értékesebb ezüstpénz, a garas bevezetésével nem csupán a pénzforgalom nyert egy újabb címletet, de a nagyobb éremfelület révén bonyolultabb, magasabb művészi színvonalú éremképi
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.