Királyi hétköznapok V. Ferdinánd udvarában

Ferdinánd igen alapos neveltetésben részesült. Öt nyelven beszélt, és kivételes zenei tehetséggel bírt. Már gyermekkorában kiütközött azonban betegsége, amely az uralkodásra és a trónra alkalmatlanná tette. Mai ismereteink szerint epilepsziában szenvedett. A szaktudományok akkori állásának megfelelően a bécsi udvari orvosok körében az a nézet járta, hogy az epileptikus gyermekeket ütni-verni kell, ezért Ferdinánd nevelésében fizikai kényszert alkalmaztak. Ma már közismert, hogy az epilepsziás gyermekeket rohammentes időszakban fizikai bántalmazással nevelni meglehetősen otromba, bárdolatlan dolog, hiszen ez újabb görcsöket vált ki.

A stressz meghatározó volt egész életében. 1832-ben például merényletet kíséreltek meg ellene. Ferdinánd ekkor már koronázott magyar király volt, bár ténylegesen csak három évvel később lépett trónra. Egy nyugalmazott gárdakapitány támadta meg őt az egyik bécsi parkban. A merénylő vélhetőleg az uralkodóház elleni gyűlöletét és dühét töltötte ki a gyanútlanul sétálgató trónörökösön. Ez az atrocitás alaposan visszavetette betegségében.

A Habsburg-ház az 1830-as években komoly trónutódlási gondokkal küszködött. Az ekkor már nagyon idős Ferenc császár jól tudta, hogy legidősebb fia nem igazán alkalmas az uralkodói teendők ellátására. Ferdinándnak ugyan több testvére is volt, a bécsi udvarban azonban görcsösen ragaszkodtak az elsőszülöttségi joghoz, és nem akarták beismerni ország-világ előtt, hogy a trónörökös egyszerűen alkalmatlan az uralkodásra. Apja