Kincses Kolozsvár

Hu­nya­di Má­tyás szü­lő­vá­ro­sá­nak, Ko­lozs­vár­nak a ne­vét tör­té­ne­te so­rán la­kos­sá­ga la­ti­nul, né­me­tül, ro­má­nul egyaránt hasz­nál­ta. Így a tér­ké­pe­ken, kiad­vá­nyok­ban fel­lel­he­tő Clau­di­o­po­lis, Klau­sen­burg vagy Cluj ugyanúgy Ko­lozs­várt je­löl­te, mint az 1974. ok­tó­ber 16-tól hi­va­ta­los név: Cluj-Na­po­ca. Ez utób­bi ar­ra utal, hogy a tör­té­ne­ti ha­gyo­mány sze­rint a 2. szá­zad el­ső ne­gye­dé­ben Na­po­ca né­ven ró­mai pro­vin­cia szék­he­lye volt. A ma­gyar his­tó­riá­ba több mint 1100 éve vo­nult be: hon­fog­la­lás ­ko­ri sí­ro­kat a mai vá­ros több pont­ján ta­lál­tak. 

Több mint 70 or­szág­gyű­lést tar­tot­tak itt, az el­sőt 1466-ban. 1541-től az Er­dé­lyi Fe­je­de­lem­ség el­ső vá­ro­sa („ci­vi­tas pri­ma­ria”). Hel­tai Gás­pár és Hoff­greff György 1550-ben a Kis-Sza­mos men­ti te­le­pü­lé­sen nyom­dát ala­pít. 1568-ban Dá­vid Fe­renc az uni­tá­rius egy­ház el­ső püs­pö­ke – Ko­lozs­vár máig az uni­ta­riz­mus köz­pont­ja. Ko­lozs­vár ad­ja Er­dély­nek és a ma­gyar tör­té­ne­lem­nek Bocs­kai Ist­vánt – a ma­gyar tu­do­mány­nak és a vi­lág­nak (két és fél szá­zad­dal ké­sőbb) Bo­lyai Já­nost. 1792-ben in­nen in­dul a hi­va­tá­sos ma­gyar nem­ze­ti szín­ját­szás. Ka­to­na Jó­zsef 1815-ben a ko­lozs­vá­ri Er­dé­lyi Mú­zeum pá­lyá­za­tá­ra ír­ja meg a Bánk bánt. Foly­tat­hat­juk a fel­so­ro­lást ide kap­cso­ló­dó rész­tör­té­ne­tek­kel, a Ko­lozs­vá­ri test­vé­rek­kel, Már­ton­nal és Györggyel, a prá­gai Hra­dzsin­ban ál­ló – má­so­lat­ban Ko­lozs­várt is lát­ha­tó – Szent György bronz lovas szo­bor (1373) al­ko­tói­val, Beth­len Gá­bor fe­je­de­lem­mel és Apá­czai Cse­re Já­nos­sal, Jó­si­ka Mik­lós­sal és Bras­sai Sá­muel­lel, Bán­ffy Mik­lós­sal, Kós Károllyal és Már­ton Áron­nal. A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti és a mai könyv­kiadás­sal, fo­lyó­ira­tok­kal, ki­vá­ló fes­tő­mű­vé­szek­kel és gra­fi­ku­sok­kal, a Ko­lozs­vá­ri test­vé­rek szob­rász utó­dai­val, eu­ró­pai hír­re ju­tott ma­gyar szín­ház­zal, eu­ró­pai (sőt Ame­ri­ká­ban foly­ta­tó­dó) film­kez­de­tek­kel.

Ami­kor a 19. szá­zad nyolc­va­nas évei­ben Kő­vá­ri Lász­ló, a vá­ros hű­sé­ges és épí­tő­ ked­vű tör­té­net­ku­ta­tó­ja köny­vet írt Ko­lozs­vár tör­té­ne­té­ről, iga­zi di­lem­má­val ke­rült