Kilépni nehéz

A Kállay-kormány a Szovjetunió ellen harcoló államok közül elsőként jutott el a szövetségesek fegyverszüneti előfeltételének elfogadásáig. 1943. szeptember 8-án – az olasz katonai kapitulációval egy időben – Veress László a „ka­pitulációs csoport” (Kállay Miklós, Keresztes-Fischer 

Ferenc, Szegedy-Maszák Aladár és Szombathelyi Ferenc) nevében Sir Knatchbull-Hugessen ankarai brit nagykövet jelenlétében aláírta a feltétel nélküli megadás elvének elfogadását, amit a magyar kormány megfelelő időben be fog jelenteni. Veress Isztambulban 1944. március elején javasolta az SOE (Special Operations Executive) megbízottjának, hogy kormánya a megadási ajánlat realizálására – angol közvetítéssel – elintézné „néhány, még mindig a keleti fronton álló és visszavonulni képtelen magyar hadosztály fegyverletételét az oroszok előtt”. Kállay Miklós utasította Veress Lászlót, hogy a katonai kapituláció tervéről tárgyaljon az oroszokkal. 

Ajánlatával a magyar kormány megpróbálta megelőzni a Vörös Hadsereg betörését a Kárpát-medencébe, illetve eltéríteni a támadás irányát. A szövetséges hadseregek még messze jártak Magyarország határaitól, Kállay mégis vállalta a kapcsolatfelvétel kockázatát a szovjet kormánnyal. Az 1944. március 19-ei német megszállás azonban meghiúsította a megadási kísérletet. A magyar nemzeti tragédia a háború döntő szakaszában hosszú hónapokra elrettentette Finnországot, Romániát és Bulgáriát az átállástól. A „kapitulációs csoport” merész próbálkozását akkor tehetjük mérlegre, ha az olasz, a finn, a román és a bolgár kiugrási kísérletek, fegyverszüneti tárgyalások összefüggéseibe helyezzük.