Ki volt Beneš?

Edvard Beneš azon po­li­ti­ku­sok kö­zé tar­to­zott, kik­nek tet­tei nagy­mér­ték­ben be­fo­lyá­sol­ták egész Kö­zép-Eu­ró­pa sor­sát. Pá­lyá­já­nak fon­tos ál­lo­má­sai szin­te min­den eset­ben ke­resz­tez­ték a ma­gyar tör­té­ne­lem út­ját. A ma­gyar nem­zet 20. szá­za­di tör­té­nel­me szem­pont­já­ból ő az egyik leg­meg­ha­tá­ro­zóbb nem ma­gyar kö­zép-­eu­ró­pai po­li­ti­kus. A két nagy sors­for­du­ló­ban – Versailles és Jal­ta – ha nem is fő-, de fon­tos sze­re­pet ját­szott.

Az el­ső vi­lág­há­bo­rú alatt és köz­vet­le­nül utá­na is ott bá­bás­ko­dott az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chia – s ve­le együtt a tör­té­nel­mi Ma­gyaror­szág – fel­szá­mo­lá­sá­nál, az új kö­zép-­eu­ró­pai rend kiala­kí­tá­sá­nál. A kor­szak nagy­jai, a versailles-i bé­ke megal­ko­tói, Cle­men­ceau, Lloyd Geor­ge, Wil­son fo­gad­ták, tár­gyal­tak ve­le. Sőt, nem­csak fo­gad­ták: szá­mos igé­nye, ja­vas­la­ta be is épült a versailles-i rend­szer­be. 

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött „örö­kös cseh­szlo­vák kül­ügy­mi­nisz­ter­ként”, majd ál­lam­el­nök­ként a Nép­szö­vet­ség és a nem­zet­kö­zi po­li­ti­kai élet egyik legak­tí­vabb sze­rep­lő­je. Ott volt a kor­szak min­den fon­tos dip­lo­má­ciai ese­mé­nyé­nél. Briand, Barthou, Streseman, Sztá­lin és Litvinov tár­gya­ló­part­ne­re, emel­lett a kis­an­tant leg­főbb moz­ga­tó­ja és a re­ví­zió­ra tö­re­ke­dő Ma­gyaror­szág leg­ke­mé­nyebb el­len­fe­le. 

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú előtt – Cseh­szlo­vá­kia összeom­lá­sa után – is­mét emig­rá­ció­ba kény­sze­rült, de Roo­se­velt, Sztá­lin és Chur­chill, a „Nagy Szö­vet­ség” ve­ze­tői, ezút­tal is part­ner­nek te­kin­tet­ték, így 1945-ben győz­te­sen tér­he­tett ha­za Prá­gá­ba, a Hra­dzsin­ba. A há­bo­rú után, 1945 és 1948 kö­zött a cseh­szlo­vák ál­lam el­nö­ke­ként ő ve­zé­nyel­te le a né­met és ma­gyar ki­sebb­sé­gek ki­te­le­pí­té­sét.