Amikor gróf Raimondo Montecuccoli tábornagy, a Haditanács elnöke vezényletével a némi szövetséges erőkkel is kiegészített császári ármádia 1664. augusztus 1-jén Szentgotthárdnál megalázó vereséget mért a kétszeres túlerőben levő törökökre, nemcsak az érintett magyarok, az érdeklődő külföldiek is úgy érezték: eljött a rég várt pillanat arra, hogy a törököket, ha nem is az egész Magyar Királyságból, de legalább a megszállt terület jelentős részéről kisöpörjék. Erre azonban még két évtizedet várni kellett.
Elképzelhetjük a közvélemény megbotránkozását, amikor kiderült, hogy Montecuccoli nem támadja a Szentgotthárdnál megvert hadakat, a császár pedig sürgősen béketárgyalásokat kezd a nagyvezírrel. A fővezér azzal indokolta passzivitását, majd meghátrálását, hogy a törökök még mindig túlerőben vannak, ám mindenki tudta: egészen másról van szó. A császári udvar nem is nagyon titkolta, hogy mindenáron, a lehető leghamarabb le akarja zárni a keleti fronton támadt konfliktust, amelybe egy esztendővel korábban
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.