rubicon

Késő ókori Augustus-portrék

6 perc olvasás

Vajon milyennek látták az első római császárt és uralkodását Augustus principátusa után 400 évvel? Milyen mendemondák és anekdoták maradtak fenn az uralkodóról? Életének mely eseményeit emelték ki a későókori történetírók? Hogyan jellemezték a császárt egy olyan korban, amikor a régi pogány vallás követői defenzívába szorultak az előbb megtűrt, majd később államvallássá emelt kereszténységgel szemben? A 4-5. századi pogány római értelmiség Augustus-képének vizsgálatát azért is érdemes elvégezni, mivel ez volt az utolsó történelmi korszak, amikor olyan emberek írtak Róma aranykorának megteremtőjéről, akik ugyanabban az antik szellemi és kulturális miliőben nevelkedtek, mint amelyikben egykor az első római császár. Emellett érdemes szempillantást vetni egy későókori keresztény Augustus-képre is, hogy lássuk mennyire másképp látták az első császárt és korát Krisztus követői, mint a pogányok.

A Kr. u. 4. században a keresztények előbb a milánói ediktummal (313) vallásszabadságot nyertek, majd Theodosius császár (379-395) államvallássá tette Jézus Krisztus követőinek hitét. Constantinus császár (306-337) uralkodása után már valamennyi római uralkodó - a pogány Julianust (361-363) leszámítva - az új vallás valamelyik ágának, a niceai keresztény ortodoxiának vagy az eretnekséggé nyilvánított ariánus kereszténységnek a híve volt. A pogányság

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta