Keresztes háború és az európai összefogás gondolata Podjebrád György 1460-as évekbeli tervezetében

A közép-európai térségben született első kontinentális egyesítési gondolatot Podjebrád György cseh király, Hunyadi Mátyás apósa fogalmazta meg az 1460-as években, a törökellenes félelmek kellős közepén. Tervezete, amely a magasztos eszmék hangoztatása mellett konkrét cselekvési tervvel is előállt, végül sikertelen maradt, hatása azonban a mai napig is tetten érhető.

Amikor 1457 novemberében 17 évesen, utód nélkül meghalt V. László osztrák herceg, cseh és magyar király, országaiban jelentős zűrzavart okozott utódlása. Ausztriában rokona, III. Frigyes császár vette át a hatalmat, Magyarországon a törökverő Hunyadi János árván maradt fiát, Mátyást választották meg uralkodónak, míg Csehországban Podjebrád György korábbi helytartót.

Úgy Mátyás, mint Podjebrád György „nemzeti királyoknak” számítottak, azaz minden hatalmuk és tekintélyük ellenére felmenőik között nem volt uralkodóházból származó személy, így a nemzetközi politikában feltörekvő, alacsony származású személyeknek számítottak. Mátyás számára megválasztása után a legfontosabb problémát az jelentette, hogy hatalmát kezdetben nem ismerte el a Szent Koronát is birtokló császár.

Podjebrád még vejénél Mátyásnál is nehezebb helyzetben volt. Csehországban már a 15. század elején elterjedtek Husz János prágai reformer tanításai. A husziták mérsékeltebb vonalát képviselték a kelyhesek, vagy másképpen az „utrakisták”, akik a táborita radikálisokkal szemben csupán vallási változásokra törekedtek: az 1420-ban elfogadott ún. „prágai kompakták” (azaz pontok) betartását követelték. Ezek az egyház szegénységét, a papság világi ellenőrzését, a nemzeti nyelvű prédikációt és a két szín alatti áldozást tartották fontosnak (ez utóbbiról kapták nevüket: sub utraque specie – mindkét szín alatt).

Podjebrád a husziták eme mérsékeltebb, kelyhes irányzatához tartozott. Bár hittételeiket a pápaság 1433-ban a bázeli zsinaton hivatalosan elfogadta, a legtöbb európai hatalom, és különösen Róma számára valójában továbbra is eretneknek számítottak. Ebben a szellemben cselekedve, 1462-ben II. Piusz pápa eretnekké nyilvánította a királyt, és felvetette a bázeli határozatok visszavonásának lehetőségét, amit négy évvel később II. Pál pápa meg is tett.

Mindent összevetve, Podjebrád, a 15. század közepének európai közvélekedése szerint eretnek uralkodó volt. Egyes történészek emiatt úgy vélik, hogy az európai összefogásról írott tervezet nem egyéb, mint menekülési kísérlet a katolikus hatalmak ellenséges fenyegetése elől.