Keresztény mártírok

A Kr. u. 30-as évek­ben egyes zsi­dók nem tud­ták el­fo­gad­ni, hogy a ná­zá­re­ti Jé­zus – Jó­zsef és Má­ria fia – a pró­fé­ták ál­tal meg­jö­ven­dölt Mes­siás. A zsi­dó fő­ta­nács is­ten­ká­rom­lás­sal vá­dol­ta Jé­zust a ró­mai ha­ta­lom előtt. Jé­zust úgy vé­gez­ték ki, ahogy a rab­szol­gá­kat és az ide­ge­ne­ket volt szo­kás: ke­reszt­re fe­szí­tet­ték. Val­lá­si vád­dal ve­szej­tet­ték el, s úgy öl­ték meg, mint kö­zön­sé­ges bű­nö­zőt. 

Majdnem két­ezer éven át a zsi­dó­sá­got kol­lek­tív fe­le­lős­ség ter­hel­te Jé­zus ha­láláért. A 20. szá­zad­ban azon­ban vitatni kezd­ték, mi­lyen mér­ték­ben fe­le­lő­sek a zsi­dók és mennyi­re a ró­maiak Krisz­tus ke­reszt­re fe­szí­té­séért. Mi­vel ró­maiak már nin­cse­nek, a kér­dés­nek a zsi­dó–ke­resz­tény vi­szonyt il­le­tően van je­len­tő­sé­ge. A ke­resz­tény és a zsi­dó val­lás szem­pont­já­ból azon­ban a vi­ta tel­je­sen