„Ifjú királyunk trónralépte és Szent István koronájával megilletése a magyar művészek lelkében nagy élmény volt, melynek művészi formájával küzködnek, keresve a legkülönbözőbb, annak megfelelő, de egyéniségükkel harmonizáló kifejező formát. A koronázási képeknek az a kis gyűjteménye, melyet most bemutatunk, csak egy része ennek a mozgalomnak, csak vázlatok, tervek, álmok, melyek békésebb időkre és kialakításra, kivitelre várnak.”
E szavakkal jellemezte a neves művészeti író és kiállításrendező, Lázár Béla „Előljáró beszédében” az Ernst Múzeumban 1917 szeptemberében kiállított koronázási képek csoportját. Tömör megfogalmazásában jól érzékelhető az a sokszínűség, mely az eltérő műfajú és stílusú művekben megmutatkozott.
A gyors riportrajzoktól a kidolgozott olajfestményekig, a realizmusra törekvő akadémikus stílusú történeti képektől a modernebb, foltszerűen kialakított alkotásokig sok mindent láthatott együtt a 100 évvel ezelőtti látogató. Lázár Béla záró megjegyzésében a művek többségének vázlatszerűségére utalt és egy békésebb időszakban való kidolgozásukat várta, ám a háború és az azt követő széthullás miatt reménye nem teljesedett be.
A
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
