Kényszerperegrináció az első világháború után

A ma­gyar egye­te­me­ken és jog­aka­dé­miá­kon az 1920/21-es tan­év kez­­de­tén élet­be lé­pő, a zsi­dók (és más cso­por­tok, nem utol­só­sor­ban a nők) fel­ső­fo­kú to­vább­ta­nu­lá­sát je­len­tő­sen kor­lá­to­zó nu­me­rus clau­sus tör­vény (1920: XXV. tc.) egyik kö­vet­kez­mé­nye – a ke­vés­bé szi­go­rú fel­té­te­le­ket tá­masz­tó vi­dé­ki egye­te­mek­re va­ló beirat­ko­zás mel­lett – a kül­föl­dön ta­nu­ló hall­ga­tók szá­má­nak erő­tel­jes nö­ve­ke­dé­se volt. A tör­vény szö­ve­gé­vel el­len­tét­ben gyakorlatilag a ki­ke­resz­tel­ke­dett zsi­dók­ra és a már ko­ráb­ban beirat­ko­zott zsi­dó hall­ga­tók­ra is ki­ter­jesz­tett kor­lá­to­zá­sok­ra a zsi­dó­ság egy tö­re­dé­ke mig­rá­ció­val vá­la­szolt: a vál­lal­ko­zó szel­le­mű fia­ta­lok – szin­te ki­zá­ró­lag fér­fiak – megin­dul­tak a kül­föl­di fel­ső­fo­kú tan­in­té­ze­tek és ku­ta­tó­he­lyek fe­lé.