rubicon

Kényszerkollektivizálás Kecskemét környékén

14 perc olvasás

A térség társadalmi adottságainak és a kényszerkollektivizálás néhány példájának bemutatásán túl igyekszem sorra venni azokat a technikákat, eljárásmódokat, amelyekkel sikerült megroppantani a Kiskunság gazdáinak gerincét a kényszerkollektivizálás során. 

A hatalom tanult a korábbi korszak hibáiból, 1959–60-ban a rendszer támaszának számító „kis kommunistákkal”, az agitátorokkal és a népnevelőkkel igyekezett elvégeztetni a parasztság kifosztását és beverését a téeszekbe.

A Duna-Tisza köze, főként Kecskemét térségének gazdasági és társadalmi fejlődése sok szempontból eltért az országostól. A Horthy-korszak végére egy sajátos birtok- és társadalomszerkezet jött létre Kecskeméten. A birtokos parasztság aránya minden birtokkategóriában nagyobb volt az országos átlagnál és az alföldi törvényhatósági jogú városokban jellemzőnél is. A 20–50 holdas gazdák aránya az országos kétszerese, az 50–100 holdasoké pedig négyszerese volt Kecskeméten. Kovács Bálint református lelkész a vele készített interjú során azt mondta, hogy lelkésztársai szerint Kecskemét meghatározó társadalmi rétege a „parisztokrácia” volt. 

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.