Kényszerek és választások

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött a Szov­jetunió­ban élő ma­gya­rok szá­mát a tör­té­ne­ti iro­da­lom több tíz­ezer fő­re te­szi. A ma­gyar emig­rá­ció há­rom fő cso­port­ból te­vő­dött össze. Az el­ső vi­lág­há­bo­rú alatt orosz ha­di­fog­ság­ba esett és az or­szág tá­vo­li vi­dé­kein ta­lál­ha­tó tá­bo­rok­ba hur­colt ma­gya­rok kö­zül a ké­sőb­biek­ben so­kan mint in­ter­na­cio­na­lis­ták részt vet­tek a pol­gár­há­bo­rú har­cai­ban, és nem tér­tek vissza Ma­gyaror­szág­ra. Lét­szám sze­rint a má­so­dik cso­por­tot a Ta­nács­köz­tár­sa­ság bu­ká­sa után fo­goly­cse­ré­vel a Szov­jetunió­ba ke­rül­tek és csa­lád­tag­jaik, il­let­ve azok al­kot­ták, akik 1919 után egy ideig más or­szág­ban ta­lál­tak me­ne­dék­re, de az 1920–1930-as évek­ben szin­tén át­te­le­pül­tek a Szov­jetunió­ba. Az emig­rán­sok kü­lön cso­port­ját al­kot­ták azok a sze­mé­lyek, akik nem po­li­ti­kai okok­ból, ha­nem a nyo­masz­tó mun­ka­nél­kü­li­ség elől me­ne­kül­ve, mun­ka­vál­la­lás cél­já­ból ér­kez­tek a Szov­jetunió­ba.