Kék ingesek Portugáliában, 1932–1934

Portugália történetében nem jutottak jelentősebb szerephez a jobboldali radikális, szélsőjobboldali csoportok, így a közülük legjelentősebbnek tartott, 1932-ben létrehozott nemzeti-szindikalista mozgalom (Movimento Nacional-Sindicalista) sem. Egyik alapítója, főideológusa és vezére az integralisták tradicionalista-monarchista táborából induló, jogász végzettségű Francisco Rolão Preto (1894–1977) volt, aki az 1910-es években hosszabb időt töltött Brüsszelben, Toulouse-ban és Párizsban. Itt ismerkedett meg a korszak francia nacionalistáinak (a republikánusok közül Maurice Barrès, a monarchisták közül Charles Maurras, Léon Daudet és Jacques Bainville) eszméivel. Az integralizmus mellett leginkább ezek hatottak rá, valamint később az európai szélsőjobb pártjainak főként a külsőségei. 

Rolão Preto mellett fontos személyiség volt a mozgalom főtitkára, a szintén régi integralista Alberto de Monsaraz (1889–1959). Az általuk vezetett szervezet rövid virágzása alatt a tömeg mobilizálásával, nagygyűlésekkel és néha erőszakos utcai megmozdulásokkal akarta elérni céljait. Rolão Preto körül vezérkultusz formálódott, szervezete félkatonai jelleget mutatott (felvonulások, harcias indulók, egyenruha). Ennek ellenére Rolão Preto írásaiban – főként az 1930-as évek második felétől – elhatárolódott a fasizmustól. A fasiszta jelszó parafrázisaként 1936-ban meghirdetett elve: „mindent az emberért, semmit az ember ellen.”

A nemzeti-szindikalisták önmeghatározása főként a sajtón keresztül történt. 1932 elejétől jelentek meg brosúráik és lapjaik (A Revolução, O Nacional-sindicalista). Ezekben mozgalmuk forradalmiságát és egyfajta harmadikutasságot hirdettek. Antiparlamentáris, hierarchikus, tekintélyuralmi, hivatásrendi, nemzeti és keresztény állam szükségességéről beszéltek, melyben a gazdaságot nem a szabad verseny, hanem a központi irányítás vezérli. Különös fontosságot tulajdonítottak a társadalmi kérdéseknek, az önkormányzat