Katonalovak

„A lo­vas­ság se­géd­fegy­ver­nem­mé vált, s bár­mennyi­re is fáj­dal­mas a felis­me­rés, a lo­vas­ság 1805-höz vagy 1815-höz ha­son­ló nagy­sze­rű tö­meg­ha­tá­sa vissza­von­ha­tat­la­nul el­múlt” – je­gyez­te fel 1869-ben a po­ro­szok­tól el­szen­ve­dett sú­lyos há­bo­rús ve­re­ség pesszi­mis­ta han­gu­la­tá­ban Alb­recht fő­her­ceg, az oszt­rák–ma­gyar ha­dü­gyek ak­ko­ri leg­főbb irá­nyí­tó­ja. Pe­dig még sej­tel­me sem igen le­he­tett ar­ról, mi tör­té­nik e se­géd­fegy­ver­nem­mé le­fo­ko­zott lo­vas­ság­gal né­hány év­ti­zed múl­va, ami­kor az tra­dí­ciós­tól, min­de­nes­től szin­te hó­na­pok alatt tű­nik el a tör­té­ne­lem süllyesz­tő­jé­ben az el­ső vi­lág­há­bo­rú front­jain. 

Ad­dig azon­ban tö­ret­len ma­radt a presz­tízs, hi­szen a lo­vak ere­je, mo­bi­li­zá­ló­ké­pes­sé­ge a ka­to­na­ság szá­má­ra sem­mi­vel sem volt he­lyet­te­sít­he­tő, s a Fe­renc Jó­zsef-i kor­szak­ban, ha nem is a lo­vas­ság mint fegy­ver­nem, de a ló mint há­bo­rús erő­for­rás a ka­to­nai dokt­rí­ná­ban, a stra­té­giai ter­ve­zés­ben nél­kü­löz­he­tet­len és meg­ke­rül­he­tet­len volt. 

A köz­vet­len had­vi­se­lés­ből a lo­vak ere­jét vé­gül a gé­pek ere­je szo­rí­tot­ta ki fo­ko­za­to­san a 20. szá­zad el­ső fe­lé­ben. Meg­ma­radt vi­szont a ló mint a ga­val­lér­ság jel­ké­pe, a ka­to­na­tisz­ti mi­volt stá­tus­szim­bó­lu­ma.