A boszorkányság és a mágiával kapcsolatos tevékenységek megítélése a 16–18. században elsősorban bűnüldözési, jobb esetben erkölcsi probléma volt. A boszorkányságról való beszédnek – rontáselbeszélésnek, boszorkányságvádnak – ebben az időszakban valódi tétje volt, hiszen a boszorkányságot a gyilkossággal rokonították, így a bűnben elmarasztaltak a legsúlyosabb büntetésre számíthattak. Az alábbi írásban a Kolozsvár város törvényszékén elítélt szász vénasszony, Kádár Kata kínszenvedésének 18. századi spektákulumát/látványosságát ismerhetjük meg.
Kolozsvár fő- és királybírája 1734. február 3-i ítéletének híre futótűzként terjedt el a város társadalmi érintkezéseinek gócaiban: a piaci szereken, a korcsmaházakban, a malmokban, a sütödékben, a fürdőben. Az emberek egymásnak adták tovább: boszorkányt égetnek a városfalakon túl. A februári fagyban a konkurencia szülte perpatvarokat háttérbe szorítva erről tereferéltek egymás közt és beszéltek vásárlóikkal a hidegben toporgó vagy a lábukat parázs felett melegítő kofák, a kenyér-, kalács-, pogácsa- és pecsenyesütő asszonyok, ezt tárgyalták a korcsmákban italozók, a fürdők gőzében ülők és a sütőházakban megforduló asszonyok. Ez
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
