Kádár és Rákosi

Kádár és Rákosi első találkozására 1937-ben a szegedi Csillag-börtönben került sor, ahol – Kádár János szavaival – Rákosi szabályosan kihallgatta őt mozgalmi tevékenységéről, lebukásáról, rendőrségi magatartásáról és Rudas Ervinről, akivel együtt tartóztatták le, ítélték el, s akivel együtt került Szegedre. A kihallgatás szó valószínűleg nem túlzás, Rákosi Mátyás a börtönben valóságos spiclielhárító mechanizmust működtetett, amelyben, egyfajta információs monopóliummal rendelkezve, egyedül ő mondhatott ki a politikai elítéltek megbízhatóságáról – legalábbis a fogva tartás alatt érvényes – ítéletet. Kádár átment a szűrőn, a rendőrség előtt tanúsított és a KIMSZ-ből való kizárását eredményező magatartása nem minősült a párt legendás vezére előtt főbenjáró bűnnek. Rákosi akár saját példájából okulva is pontosan tudta, hogy az ember akarva-akaratlanul hibákat követhet el nemcsak a kihallgatás, de a tárgyalás során is. Tudta azt is, hogy egy 22 éves, tapasztalatlan fiatalembert veréssel, a bizonyítékok ügyes tálalásával milyen könnyen meg lehet törni.

Az 1945-ös találkozáskor kölcsönösen emlékeztek egymásra. Kádár több illegalitásból kilépő hazai kommunistával ismertette meg Rákosit,