Kádár

„Ha a kel­lő­képp is­mert for­ra­dal­mak tör­té­ne­tét va­la­ki vé­gigele­mez­né – én úgy hi­szem, az de­rül­ne ki, hogy a for­ra­dal­mak nem annyi­ra a legel­nyo­mot­tabb, ha­nem a leg­vissza­nyo­mot­tabb né­pek vá­la­sza volt a zsar­nok­ság­ra. Nem ott kö­vet­ke­zett be, ahol az élet egy­sze­rűen el­vi­sel­he­tet­le­neb­bé vált, hisz az em­be­rek száz­mil­liói él­tek min­dig ál­la­ti nyo­mor­ban – ha­nem ahol a le­he­tő­sé­gei tud­tá­ra éb­redt nem­zet bel­ső ere­je és mél­tó­ság­ér­ze­te s kül­ső kö­rül­mé­nyei, ál­lam­rend­je közt az el­té­rés kiál­tó­vá vált” – ír­ta Né­meth Lász­ló 1956. no­vem­ber 12. és no­vem­ber vé­ge kö­zött A ma­gyar for­ra­da­lom­ról cí­mű, tö­re­dé­kes esszé­jé­ben.

Ká­dár Já­nos an­nak a fo­lya­mat­nak volt fon­tos részt­ve­vő­je – majd bör­tön­évei alatt, esz­mei el­kö­te­le­zett­sé­gét to­vább­ra is meg­tart­va, szen­ve­dő ala­nya –, amely a hu­sza­dik szá­zad kö­ze­pén, egy év­ti­ze­den ke­resz­tül a ma­gyar ál­la­mot, a ma­gyar né­pet eb­be a leg­vissza­nyo­mot­tabb hely­zet­be ta­szí­tot­ta. 1956 után pe­dig el­ső em­ber­ként irány­adó sze­mé­lyi­sé­ge lett an­nak a va­la­mi­vel több mint há­rom év­ti­ze­des eről­kö­dés­nek, amely – legalábbis fel­té­te­le­zett cél­ját te­kint­ve – az adott kö­rül­mé­nye­ket szem előtt tart­va Ma­gyaror­szá­got mű­kö­dő ál­lam­má, az or­szág­la­ko­sok szá­má­ra el­vi­sel­he­tő te­rü­let­té kí­ván­ta vál­toz­tat­ni.

Ez az élet­út ma­gya­ráz­za, hogy Ká­dár Já­nos – Rá­ko­si Má­tyás mel­lett – a négy és fél év­ti­ze­det megélt ma­gyar szo­cia­liz­mus szim­bó­lu­má­vá vált.

Pá­lya­ké­pé­ben ágas­kod­va sor­jáz­nak egy­más mel­lett nem­csak a fel­kiál­tó­je­lek, de a kér­dő­je­lek is. 1931-ben tag­ja lett a Kom­mu­nis­ták Ma­gyaror­szá­gi Párt­já­nak. 1945-ben a bu­da­pes­ti rend­őr­fő­ka­pi­tány he­lyet­te­se. 1945–46-ban a Köz­pon­ti Ve­ze­tő­ség tit­ká­ra. 1945 és 1951 kö­zött a Po­li­ti­kai Bi­zott­ság tag­ja, köz­ben 1951-ben Rá­ko­si bör­tö­né­be ke­rült, de előt­te 1946–51 kö­zött fő­tit­kár­he­lyet­tes is volt. Re­ha­bi­li­tá­ció­ja után, 1955–56-ban a Pest me­gyei párt­bi­zott­ság el­ső tit­ká­ra, majd 1956. jú­lius 18-tól ok­tó­ber 25-ig a Köz­pon­ti Ve­ze­tő­ség tit­ká­ra volt. 1948. au­gusz­tus 5-től 1950. jú­nius 23-ig belügy­mi­nisz­ter­ként is te­vé­keny­ke­dett.

Ká­dár Já­nos te­hát 1945 és 1956 kö­zött ala­po­san megis­mer­het­te a