Ká­ro­lyi Mi­hály és a le­gi­ti­mi­tás kér­dé­se

A je­len­tő­sebb po­li­ti­kai vál­to­zá­sok ide­jén a le­gi­ti­mi­tás kér­dé­sét a le­ga­li­tás­sal össze­kap­csol­va kell vizs­gál­nunk. A le­gi­ti­mi­tás tör­vé­nyes­sé­get is je­lent­het, az ál­ta­lunk hasz­nált pár­ban azon­ban ezt a fo­gal­mat a le­ga­li­tás fe­je­zi ki. A le­gi­ti­mi­tás a kö­zös­ség ál­ta­li el­fo­ga­dást, vagyis egy szé­les kö­rű tár­sa­dal­mi tá­mo­ga­tott­sá­got je­löl. A min­den­ko­ri kor­mány­zat le­gá­lis, ha a ha­tal­mat az al­kot­má­nyos for­ma­sá­gok be­tar­tá­sá­val sze­rez­te meg. Egy új rend kiépí­té­sé­nél a le­ga­li­tás el­ve ak­kor tel­je­sül, ha az al­kot­mány ki­bo­csá­tá­sa a ré­gi al­kot­mány for­má­lis sza­bá­lyai­nak is meg­fe­lel. Ilyen tör­tént pél­dául 1848 ta­va­szán vagy 1989 ok­tó­be­ré­ben. Ezt az ér­tel­me­zést azért is kü­lön hang­sú­lyoz­nunk kell, hogy ne ke­ver­jük össze a IV. Ká­roly vissza­té­ré­sét szor­gal­ma­zó le­gi­ti­mis­ták­kal, amelyek esetében a le­gi­ti­mi­tás ki­fe­je­zés nem az ál­ta­lunk hasz­nált tar­ta­lom­ra, ha­nem a tör­vé­nyes­ség­re utal. 

Az el­ső tisz­tá­zan­dó kér­dés, hogy az 1918. no­vem­ber 16-án ki­bo­csá­tott Nép­ha­tá­ro­zat, amely Ká­ro­lyi Mi­hály köz­ha­tal­mi mű­kö­dé­sé­nek for­rá­sát je­len­tet­te, meg­fe­lelt-e a le­ga­li­tás el­vé­nek. Ez ak­kor tel­je­sül, ha az 1918 előt­ti al­kot­má­nyos sza­bá­lyok sze­rint megerő­sí­tik, vagyis a há­bo­rú ki­tö­ré­se előtt meg­vá­lasz­tott or­szág­gyű­lés meg­sza­vaz­za, majd ezt kö­ve­tően a ki­rály szen­te­sí­ti. Ezen szem­pon­tok sze­rint a Nép­ha­tá­ro­zat a le­ga­li­tás el­vé­nek nyil­ván­va­lóan nem fe­lelt meg. 

Ká­ro­lyi Mi­hály mű­kö­dé­se te­hát köz­jo­gi szem­pont­ból il­le­gá­lis volt, ami a nép­kor­mány élén be­töl­tött mi­nisz­ter­el­nö­ki tiszt­sé­gé­re, va­la­mint a nép­köz­tár­sa­ság el­nö­ke meg­bí­za­tá­sá­ra egyaránt vo­nat­ko­zik. A le­gi­ti­mi­tás kér­dé­sé­nek tisz­tá­zá­sa már nem ilyen egy­sze­rű, vi­szont nagy je­len­tő­ség­gel bír, hi­szen a ha­ta­lom meg­szer­zé­sé­nek il­le­gá­lis volta csak ak­kor vá­lik kri­ti­kus­sá, ha az egy­ben il­le­gi­tim is, vagyis nem bír tár­sa­dal­mi tá­mo­ga­tott­ság­gal sem. Ezt ne­vez­zük ál­lam­csíny­nek vagy puccs­nak. Amennyi­ben a ha­ta­lom meg­szer­zé­sé­nek il­le­gá­lis