rubicon

Jedwabnétól Kielcéig

Lengyelek és zsidók a második világháborúban
9 perc olvasás

„1941. július 10-én reggel nyolc gestapós érkezett a városkába, később tanácskoztak a helyhatóságok képviselőivel. A gestapósok megkérdezték, mik a szándékaik a zsidókkal, mire a legnagyobb egyetértésben mind azt felelték, hogy mindegyiküket el kell pusztítani” – így kezdődött a lengyel–zsidó együttélés leggyalázatosabb napja egy északkelet-lengyelországi kisvárosban. Jedwabne nevét 2000-ben ismerte meg a világ Jan Tomasz Gross amerikai történész megrázó erejű munkája nyomán.

A második világháború kitörését megelőzően hozzávetőleg három és fél millió zsidó ember élt Lengyelországban, ami a lakosság tíz százalékát tette ki. Bár az antiszemitizmus több évszázadra nyúlt vissza, politikai programként először a 19. század végén jelent meg az akkor háromfelé szakított lengyel területeken. Az ún. nemzeti demokrácia a lengyel köztudatra jelentős befolyással bíró politikai tömegmozgalom volt, amit a szélsőséges nacionalizmuson túl éppen a hangsúlyozott antiszemitizmus jellemzett (ez a zsidók kiszorítását, terjeszkedésük korlátozását tűzte ki célul). 

Antiszemita érzelmek

Az 1918-ban létrejött II. Köztársaság vezetője, Józef Pil´sudski marsall tekintélyelvű és erőskezű

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.