1815 áprilisában több évszázados szunnyadást követően a mai Indonéziához – akkoriban Holland Kelet-Indiához – tartozó Sumbawa szigetén kitört a Tambora nevű vulkán. A kitörés az utóbbi ezer év legnagyobb erejű vulkáni eseménye volt. A kísérő hangjelenségeket több mint ezer kilométerre a szigettől is lehetett hallani, és a következő hónapokban a levegőbe jutó vulkáni hamu a Föld légkörében mindenhová elterjedt. A légkör felső rétegeibe jutó vulkáni hamu nemcsak szétterjedt, de olyan mennyiségben volt ott jelen, hogy az egyrészt elszínezte a Napot, másrészt jelentősen megváltoztatta a globális klímát.
Az 1816-os év nyara rendkívül hideg időjárást hozott az északi félgömbön, mert a légköri hamuszemcsék nem engedték a légkör alsó rétegeibe jutni a napsugárzás egy részét. Rendre „nyár nélküli év”-ként emlékeznek meg a források erről az esztendőről. Ez komoly terméskieséshez vezetett számos országban, így a Magyar Királyságban is, ahol a fő gabonafélék alig a középkori termésátlagoknak megfelelő terményt biztosítottak.
A regionális éhínségeken túl a Tambora kitörése egy még nagyobb veszedelmet is a világ egy részére szabadított, ez pedig a kolera volt. Ebben az írásban három globális járvány – úgynevezett pandémia – kapcsán arra igyekszünk rávilágítani, hogy milyen időjárási-környezeti okok vezethettek egy-egy baktérium elterjedéséhez, adott szűkebb földrajzi területről való kiszabadulásához.
A
