Szapolyai János, akit a mohácsi csatát követő zűrzavarban a magyar rendek királyukká választottak, 14 évig ült Szent István trónján. Felemelkedése sokban hasonlított Mátyás királyéhoz, és bár erdélyi vajdaként másfél évtizedig sikerrel küzdött a törökök betörései ellen, későbbi, Szulejmánnal kötött „szövetségi" szerződése okán sokszor törökpártinak tartották. Kevesebben hitték és talán hiszik ma is, hogy személyében egy országáért felelősséget érző, királyként sem tehetségtelen főúr került a magyar trónra, akinek sorsát és cselekedeteit nem kis mértékben befolyásolta a korszak szuperhatalma, az Oszmán Birodalom. János király vitatott történelmi szerepe és megosztó személyisége okán napjainkban is aktuális feltenni a kérdést: ki volt valójában az utolsó magyar királyi dinasztia tagja, és vajon alkalmas volt-e az uralkodásra?
A Szapolyai elleni vádak változatosak, ám ezzel együtt koherensek és egy irányba mutatnak. Személyisége negatív tulajdonságaiból (hitvány, gyáva, kegyetlen, számító), azaz alkalmatlanságából fakad a legnagyobb bűne, a királyi korona megszerzése, ezt tetézi a koronázásával, hiszen megosztást okoz, ahol összefogásra lenne szükség. Gyarló céljai érdekében még az ősellenséggel is képes lepaktálni és Szulejmán szultán magyar vértől csöpögő kezét megcsókolni. Mindez elég a történelmi emlékezet vádiratához, melynek
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
