Janicsárok, szpáhik, akindzsik

Az osz­mán had­se­reg szá­mos szer­ve­ze­ti egy­ség­ből állt, de két fő tar­tó­pil­lé­ré­nek ma­guk az osz­má­nok is a tar­to­má­nyi lo­va­shad­se­re­get és az ud­va­ri zsol­dosala­ku­la­to­kat tar­tot­ták. Ez a két se­reg­rész nem­csak a hó­dí­tá­sok­hoz szük­sé­ges erőt ad­ta, ha­nem – egy­mást el­len­sú­lyoz­va – a szul­tá­ni ha­ta­lom és a bel­ső rend fenn­tar­tá­sá­hoz is meg­fe­le­lő esz­kö­zül szol­gált. 

Az el­ső két­szá­zöt­ven-­há­rom­száz év­ben a had­se­reg ge­rin­cét a tar­to­má­nyi szpá­hik al­kot­ták (a ko­ra­be­li osz­mán szem­lé­let egye­ne­sen a bi­ro­da­lom meg­te­rem­tő­jét lát­ta ben­nük). A szpá­hi min­de­nekelőtt könnyű­lo­vas, vértes har­cos volt, aki az ál­lam­tól ka­pott ja­va­da­lom (timár) fe­jé­ben tel­je­sí­tett ka­to­nai szol­gá­la­tot. Ugyanak­kor a meg­mű­vel­he­tő föl­dek hasz­ná­la­tá­nak és a