Az oszmán-török hadsereg a 14–15. században félelmetes hírnévre tett szert. Az európai keresztények körében még a 16. század elején is az a vélemény uralkodott, hogy a törökök „vasból vannak”. Számtalan európai szerző vetette össze a szervezetlen keresztény hadakozást a törökök tervszerű, nagy rendet tartó hadviselési módjával. Miután a sorsdöntő ütközeteket valóban az oszmán seregek nyerték meg nyugaton és keleten egyaránt, a csodálat nem volt alaptalan. Az alábbi írás arra keres választ, hogy miben rejlett az Oszmán Birodalom hadi sikereinek titka.
Az oszmán hadsereg számos szervezeti egységből állt, de két fő tartópillérének maguk az oszmánok is a tartományi lovashadsereget és az udvari zsoldosalakulatokat tartották. Ez a két seregrész nemcsak a hódításokhoz szükséges erőt adta, hanem – egymást ellensúlyozva – a szultáni hatalom és a belső rend fenntartásához is megfelelő eszközül szolgált.
A szpáhik
