Izsák és a fehér elefánt

A ke­resz­tény idő­szá­mí­tás sze­rint Kr. u. 797-ben, a zsi­dó sze­rint 4557-ben, a musz­lim idő­szá­mí­tás sze­rint 175-ben Aa­chen­ből há­rom fér­fi in­dult hosszú út­ra. Nagy Ká­roly, a fran­kok ki­rá­lya küld­te őket, Si­gis­mund és Lantf­ried kö­ve­te­ket a tol­má­csuk­kal, Izsák zsi­dó ke­res­ke­dő­vel együtt Bag­dad­ba, Ha­run al Ra­sid ka­li­fá­hoz. Si­gis­mund és Lantf­ried nem él­te túl a ka­lan­dos vál­lal­ko­zást, Aa­chen­be 802. jú­lius 20-án csu­pán Izsák tért vissza, akit az idő­köz­ben III. Leó pápa ál­tal csá­szár­rá ko­ro­ná­zott Nagy Ká­roly az au­la re­gi­á­ban ün­ne­pé­lye­sen fo­ga­dott. 

Ez a kö­vet­já­rás nem az el­ső és nem is az utol­só volt a Ka­ro­lin­gok és az Ab­ba­szi­dák kö­zött, de csu­pán eb­ben az eset­ben ma­radt fenn uta­lás egy köz­ve­tí­tő, a zsi­dó szár­ma­zá­sú Izsák sze­mé­lyé­re. Ugyan­csak túlél­te az utat a ka­li­fa rit­ka és drá­ga aján­dé­ka, egy Abul Ab­basz né­ven em­lí­tett in­diai fe­hér ele­fánt is. Az uta­zók kü­lön­bö­ző tá­ja­kon ha­lad­tak ke­resz­tül, kü­lön­bö­ző kul­tú­rák­kal ta­lál­koz­tak, és köz­ben be­szél­get­tek ke­resz­té­nyek­kel, zsi­dók­kal és mu­zul­má­nok­kal, akik va­la­mennyien meg vol­tak győ­ződ­ve ar­ról, hogy ők vall­ják az igaz hi­tet. A kö­ve­tek fi­gyel­tek és ta­nul­tak.