Izabella királyné megaláztatása

Izabella (1519–1559) 1539-ben jól nevelt királylányhoz illően nem tiltakozott atyja, Jagelló I. Zsigmond lengyel király döntése ellen, és feleségül ment a nála mintegy három évtizeddel idősebb magyar királyhoz. Régi családi kapcsolat volt már a Szapolyaiak és a Jagellók között, amikor a frigy gondolata felötlött a Szapolyaiak magyar és lengyel híveinek körében. „Öreg” Zsigmond ezzel a gesztussal – leánya kezének odaadásával – nyíltan kiállt I. János magyar királysága mellett, támogatta európai elfogadottságát, bár mindvégig jó viszonyt ápolt a Habs­burgokkal is. A hercegnő a krakkói királyi várból 1539 elején érkezett meg Magyarországra, és röviddel a március 2-án celebrált székesfehérvári esküvője és megkoronázása után Budán, a ki­rályi várban rendezkedett be. Élete azonban szomorú fordulatot vett János király halála után, s a fiatal özvegy számára kemény évek követ­keztek. Alig egyéves gyermekével – egy idegen hatalom, az Oszmán Birodalom szultánja parancsára – távoznia kellett Budáról.