IV. Károly első visszatérési kísérlete

Az első világháború, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása, a Tanácsköztársaság és Trianon után talpra állni próbáló Magyarországon az egyik legélesebb vita az államforma kérdése körül bontakozott ki. Károly 29 évesen, 1916. novemberében lépett a trónra, az 1848 óta hatalmon lévő Ferenc József halálát követően. Titokban tárgyalt az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborúból való kilépéséről, de próbálkozásai kudarcba fulladtak. A háború végóráiban Károly szövetségi állammá alakította át a soknemzetiségű birodalmat, ám ez a lépés sem segített: a Monarchia felbomlását nem sikerült megállítani. Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság elszakadását követően Magyarország 1918. október végén megszakította a monarchikus kapcsolatokat Ausztriával. IV. Károly a padovai fegyverszünet megkötése (november 3.) után, 1918. november 13-án eckartsaui nyilatkozatában kijelentette, hogy magyar királyként visszavonul az ország ügyeinek intézésétől, s előre elismerte Magyarország jövendő államformáját. Három nappal később Magyarországon kikiáltották a népköztársaságot. Ezekben a napokban megszületett a Német-ausztriai Köztársaság is, és 1919 áprilisában az osztrák parlament hivatalosan is trónfosztotta, majd Svájcba száműzte Károlyt.

Horthy Miklós ellentengernagy 1918 novemberében járt utoljára kihallgatáson IV. Károlynál. Ezen a találkozón Horthy beszámolt neki arról, miként adta meg magát Pulában a Monarchia flottája, és megfogadta, hogy nem nyugszik, „amíg vissza nem helyezi Őfelségét bécsi és budapesti trónjára”. Amikor bő másfél évvel később, 1920 júniusában IV. Károly titkos levélben jelezte visszatérési szándékát a pár hónapja beiktatott kormányzónak, Horthy kellemetlenül érezhette magát. Ebben szerepe volt az országgyűlés Habsburg-ellenes többségi álláspontjának éppúgy, mint a győztes hatalmak – Habsburg-restaurációt tiltó – szigorú álláspontjának. A szomszédos országok figyelmeztetése is egyértelmű volt: a Habsburg restaurációt casus bellinek fogják tekinteni. Horthy mindezek után úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a levelet.

A trón betöltésének kérdésében a magyarországi közvélemény legitimista és szabad királyválasztó táborra oszlott; az előbbi csoport azzal érvelt, hogy az eckartsaui nyilatkozat nem tekinthető lemondásnak, a király és környezete csupán szüneteltette uralkodói jogainak gyakorlását. A legitimisták abban is bíztak, hogy Károly visszatérésével lehetőség nyílhat a trianoni békediktátum felülvizsgálatára.  A szabad királyválasztók szerint Magyarország trónja megürült, és arra új, magyar uralkodót kell választania a nemzetnek.

IV. Károly 1921-ben kétszer tett kísérletet arra, hogy visszaszerezze a magyar királyi trónt. A király az első alkalommal álöltözetben, hamis útlevéllel érkezett Magyarországra, és 1921. március 26-án Mikes János püspök szombathelyi palotájában szállt meg. Károly még aznap tárgyalóasztalhoz ült gróf Teleki Pál miniszterelnökkel, aki ekkor a közelben vadászott, majd másnap megjelent Horthy Miklósnál, és felszólította a kormányzót a hatalom átadására. A király visszatérése súlyos diplomáciai válságot eredményezett a térségben, a Trianon következtében létrejött utódállamok tartottak ugyanis attól, hogy IV. Károly visszatérésével lehetőség nyílik a béke magyar szempontú revíziójára, ezért a korábbi ellentengernagy elutasította a király kérését. A környező országok részleges mozgósítást is elrendeltek, így kijelenthetjük, hogy Horthy az adott helyzetben felelős döntést hozott. Károly március 27-én, a Horthyval való eredménytelen tárgyalást követően a kormányzó kérését elfogadva Szombathelyre tért vissza. Ekkora már a trianoni utódállamok tiltakozásának hatására az antanthatalmak is közbeléptek, Magyarország elhagyására szólítva fel az uralkodót. IV. Károly még egyszer felszólította a kormányzót a hatalom átadására, majd április 6-án külföldre távozott.

Károly azonban nem mondott le a magyar trón visszaszerzéséről, és még ugyanebben az esztendőben, fél évvel később megpróbálta ismételten átvenni az ország irányítását, a budaörsi csatában azonban az őt támogató csapatok alulmaradtak a kormányzó erőivel szemben. Az utolsó magyar királyt a brit haditengerészet közreműködésével az Atlanti-óceánon található Madeira szigetére szállították, ahol a fiatal uralkodó 1922 áprilisában spanyolnáthában elhunyt.