rubicon

Iszlamizmus és a képi ábrázolás

Képek és képtilalom az iszlámban
14 perc olvasás

A képi ábrázolás mindig is az iszlám hagyomány érzékeny, időnként egyenesen problematikus pontjai közé tartozott. Persze ez elsősorban a képi megjelenítés azon formáira volt érvényes, amelyek élőlényeket, illetve „lélekkel megáldott teremtményeket”, tehát az iszlám felfogás szerint emberi és állati lényeket ábrázoltak. Ebből az alapvető muszlim álláspontból kiindulva azt feltételezhetnénk, hogy a 19. és 20. század reformista és radikális iszlám mozgalmai és gondolkodói csak tovább szigorították a fenti alapvetést, ahogyan annyi más kérdésben is tették, tehát egyértelműen a képeket tiltó, elutasító attitűdöt honosították meg és tették követendővé híveik számára. A helyzet messze nem ilyen egyértelmű. Az elméleti tiltás vagy szigorú szabályozás helyett a különböző iszlamista radikális és reformista mozgalmak esetében sokszor kiterjedt és gazdag vizuális kultúrával találkozunk. 

Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az iszlám elutasítja a képi, elsősorban a figurális em­berábrázolást, s erre legtöbbször az af­ganisztáni tálibok szoborromboló akcióját vagy a dán Mohamed-karikatúrák, újabban a Charlie Hebdo körüli botrányt szokták felhozni példának. A helyzet en­nél persze sokkal összetettebb, jól mu­tatja ezt magának Mohamed prófétának az iszlám hagyományban történő képi ábrázolása is. Az emberábrázolás, ezen belül is

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.