A képi ábrázolás mindig is az iszlám hagyomány érzékeny, időnként egyenesen problematikus pontjai közé tartozott. Persze ez elsősorban a képi megjelenítés azon formáira volt érvényes, amelyek élőlényeket, illetve „lélekkel megáldott teremtményeket”, tehát az iszlám felfogás szerint emberi és állati lényeket ábrázoltak. Ebből az alapvető muszlim álláspontból kiindulva azt feltételezhetnénk, hogy a 19. és 20. század reformista és radikális iszlám mozgalmai és gondolkodói csak tovább szigorították a fenti alapvetést, ahogyan annyi más kérdésben is tették, tehát egyértelműen a képeket tiltó, elutasító attitűdöt honosították meg és tették követendővé híveik számára. A helyzet messze nem ilyen egyértelmű. Az elméleti tiltás vagy szigorú szabályozás helyett a különböző iszlamista radikális és reformista mozgalmak esetében sokszor kiterjedt és gazdag vizuális kultúrával találkozunk.
Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az iszlám elutasítja a képi, elsősorban a figurális emberábrázolást, s erre legtöbbször az afganisztáni tálibok szoborromboló akcióját vagy a dán Mohamed-karikatúrák, újabban a Charlie Hebdo körüli botrányt szokták felhozni példának. A helyzet ennél persze sokkal összetettebb, jól mutatja ezt magának Mohamed prófétának az iszlám hagyományban történő képi ábrázolása is. Az emberábrázolás, ezen belül is
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
