Istenek, cárok, főtitkárok

A modern világállapot az Istentől – vagyis az egyetlen és egységes értelemtől – elhagyott világ állapota. Minden fennáll, de senki sincs, aki hinne benne, minden fennáll, de semmi sincs, ami érvényességet adna a fennállónak. A vallási korszak „isteni világrendje” átfogta az emberi létezés teljességét: totalitás volt. Ez a totalitás azonban elveszett, és csak mesterségesen hozható vissza a modern világállapotban. „Minden egész darabokban”.

Azt az egészet, azt a totalitást, amelyet a 20. században egy-egy párt (vagyis: egy-egy „pars”, „rész”, „darabka”) a totális államban hozott létre, az ideológia csirizével, propagandával és terrorral „ragasztva össze”, „préselve egymáshoz” a szétesett világ darabkáit, nos, ezt az egészet hamis, hazug egésznek, vagy másként: totalitárius totalitásnak nevezhetjük. A modern társadalom tagoltságának, a „részek” önállóságának és szabadságának teljes megsemmisítésével, illetve tagadásával ilyen totalitárius totalitást teremtett mind a hitlerista náci párt Németországban, mint a sztálinista kommunista párt a Szovjetunióban, hogy aztán csinálmányaikat „új világként”, „ezeréves birodalomként”, „földi paradicsomként” adják el az eszmék világpiacán.

A hazug totalitás, amelyet a politikai pártállamok létrehoztak, minden országban más-más kulturális tradíciókból táplálkozott, más-más igényeket szolgált, s másként határozta meg a világban lakozó „rosszat”, amelynek legyőzésére hivatott.