Isonzó - Doberdó - Caporetto

Az el­ső vi­lág­há­bo­rú ma­gyar szem­pont­ból ta­lán legin­kább hír­hedt had­szín­te­re az olasz harc­té­r, azon belül az Ison­zó-front volt. A rend­kí­vül mos­to­ha föld­raj­zi kö­rül­mé­nyek mel­lett az el­len­ség ha­tal­mas túl­ere­je és a ma­gyar csapa­tok je­len­tős fe­lül­rep­re­zen­tált­sá­ga egyaránt in­do­kol­ta, hogy az Ison­zó fo­lyó és a Do­ber­dó-­fenn­sík ne­ve ge­ne­rá­ciók kol­lek­tív tu­da­tá­nak részé­vé vált. Volt idő­szak, ami­kor a Do­ber­dó-­fenn­sí­kot csak ma­gyar ala­kulatok véd­ték. Az itt el­pusz­tult ma­gyar ka­to­nák szá­ma meg­ha­lad­hat­ja a 100 000 főt, a sebe­sül­te­ké pe­dig a fél­mil­liót is elér­he­ti.

Az Ison­zó mel­lett más hí­res-hír­hedt had­szín­te­rek is fon­tos sze­re­pet játszot­tak az olasz fron­ton. A vi­lág­tör­té­ne­lem­ben va­ló­szí­nű­leg nem ta­lá­lunk má­sik pél­dát ar­ra, hogy éve­ken ke­resz­tül akár 3500 mé­te­res magas­ság­ban hú­zó­dott a front­vo­nal. A Jú­liai-Al­pok­ban ta­lál­ha­tó Mar­mo­la­ta-gleccser ma ked­velt sí­pa­ra­di­csom, és az oda­lá­to­ga­tó ma­gyar tu­ris­ták zö­me nem is sej­ti, hogy a sí­pá­lyák hó­ré­te­ge alatt több mé­ter mé­lyen még ma is meg­ta­lál­ha­tóak az oszt­rák és olasz jég­bar­lan­gok. 

Dél-Ti­rol ke­le­ti ré­sze, a Hét­köz­ség-fenn­sík ret­te­ne­tes csa­tái­ról is­mert az oszt­rák köz­tu­dat­ban. A he­gyi há­bo­rú­ban csak la­vi­na­om­lás és be­teg­ségek miatt 50 000 oszt­rák–ma­gyar ka­to­na vesz­tet­te éle­tét, töb­ben, mint ahá­nyan el­len­sé­ges tá­ma­dás ál­do­za­tá­vá vál­tak. A Ka­rin­tiai-Al­pok és a Ka­ra­­van­­kák 2000 mé­ter ma­gas ge­rin­cén nyá­ron ma is felis­mer­he­tőek a lö­vész­ár­kok nyo­mai, sőt he­lyen­ként a drót­aka­dá­lyok ma­rad­vá­nyai is lát­ha­tók. Ezeken a had­szín­te­re­ken is küz­döt­tek ma­gyar ka­to­nák. Ma­gyar szem­pont­ból mégis el­ső­sor­ban az Ison­zó fo­lyó vo­nult be a köz­tu­dat­ba, főleg azért, mert az itt be­ve­tett ka­to­na­ság jó­val több mint fe­le Ma­gyaror­szág­ról szár­ma­zott.