Írásbeliségünk korai emlékei

Az írások közül kétségtelenül a legmegbízhatóbbak a levéltárakban őrzött írások, az oklevelek. Megbízhatóságukat az adja, hogy korukban – amikor létrejöttek és ameddig érvényben voltak – a közösség, a társadalom a benne leírtakat érvényesnek ismerte el. Egy adásvételi szerződés csak akkor tarthatott igényt általános elismerésre, ha a lebonyolító személyek azt jogosnak és törvényesnek tartották, és ennek kifejezéseképpen arról hiteles írást állíttattak ki. A király által adományozott birtokhoz hozzátartozott az adományozásról szóló oklevél is, mely igazolta a tulajdonos jogát az adománybirtokra. Korai törvényeink szintén a levéltárakban kaptak helyet, ezeket is oklevél formájában adták ki, természetesen az uralkodó neve alatt. Ámbár hitelük kétségtelen, a valósághoz való viszonyuk olykor mégis felderíthetetlen: nem tudjuk ugyanis, hogy végrehajtották-e azokat, vagy sem. Természetesen nemcsak ilyen jellegű iratok vannak levéltárainkban. Találhatunk bennük magánleveleket, birtok- és vagyonösszeírásokat. Az ezekben leírt dolgok hitelét – ámbár az okleveleknél ingatagabb – szintén nem vonhatjuk egykönnyen kétségbe.