Irak kul­tu­rá­lis örök­sé­gé­nek pusz­tu­lá­sa

2003. áp­ri­lis 10-én és 11-én, két nap­pal azután, hogy az ame­ri­kaiak be­nyo­mul­tak Bag­dad bel­se­jé­be, a kiala­kult ha­tal­mi vá­kuu­mot ki­hasz­nál­va, fosz­to­ga­tók tö­me­gei lep­ték el az Iraq Mu­seu­mot, az or­szág leg­na­gyobb köz­gyűj­te­mé­nyét. A cső­cse­lék min­dent el­vitt, amit csak tu­dott. A leg­több­jü­ket a mű­tár­gyak egyál­ta­lán nem ér­de­kel­ték, szá­muk­ra a mú­zeum egy volt a sok ki­ra­bol­ha­tó kor­mány­za­ti épü­let kö­zül. So­kan csak tör­tek-zúz­tak és fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű szob­ro­kat ver­tek szét. Az el­ső hí­rek­kel el­len­tét­ben a mú­zeum ki­rab­lá­sa nem szer­ve­zett ak­ció, ha­nem spon­tán fosz­to­ga­tás ered­mé­nye volt. Leg­töb­ben a hasz­no­sít­ha­tó be­ren­de­zé­si tár­gya­kat (bú­tor, sző­nyeg, klí­ma, szá­mí­tó­gép) hur­col­ták ma­guk­kal, bár vol­tak, akik na­gyon is jól tud­ták, mi az iga­zi ér­ték egy mú­zeum­ban. 

Az el­ső hí­rek a mú­zeum tel­jes ál­lo­má­nyá­nak, 170 ezer da­rab mű­tárgy­nak az el­tű­né­sé­ről szól­tak, de ha­ma­ro­san ki­de­rült, hogy a gyűj­te­mény nagy ré­szét még a há­bo­rú megin­du­lá­sa előtt ti­tok­ban tar­tott rak­tá­rak­ba me­ne­kí­tet­ték. (Az arany­kin­cse­ket az el­ső öböl­há­bo­rú óta a Nem­ze­ti Bank pin­cé­jé­nek pán­cél­ter­mé­ben tar­tot­ták.) Ez há­bo­rús ve­szély ese­tén szo­ká­sos el­já­rás, az eu­ró­pai mú­zeu­mok is ren­del­kez­nek ha­son­ló