rubicon

Inkvizítor Szent Péter trónján

1 perc olvasás

A század közepén Itáliában is megjelent a protestantizmus: Luccában jelentős közösségük mûködött, és Itália-szerte megdöbbenést váltott ki, amikor 1542-ben az egyik legnépszerűbb hitszónok, a kapucinus ferences rend főnöke, Bernardino Ochino is protestáns hitre tért.

Giampietro Caraffa, aki még spanyolországi nuncius korában közvetlen tapasztalatokat szerzett az inkvizíció ottani hatékonyságáról, ugyanebben az évben szervezte meg a pápai állam területén az inkvizíciót. A türelmetlen bíboros meg sem várta, hogy a kincstár pénzt utaljon ki az új intézménynek, hanem magánvagyonából rendezett be börtönt és vallatószobát Rómában. A feljelentések áradatát hamarosan tömeges letartóztatások és kivégzések követték.

Caraffa már 79 éves volt, amikor 1555-ben IV. Pál néven pápává koronázták. Életkorát meghazudtoló hévvel vetette magát a küzdelembe, hogy helyreállítsa azt a hatalmat, amelyet a pápaság a középkor virágkorában élvezett. Újult erővel tombolt az inkvizíció terrorja: élére korábbi segítőjét, Michele Ghislerit, a leendô V. Pius pápát állította. „Ha apám eretnek volna, magam hordanám a rőzsét a máglyára” – mondta egyszer IV. Pál. A pápa valóban nem kímélt senkit, akiben eretneket gyanított: Morone kardinálist, az egyházi reform egyik vezetőjét börtönbe záratta mint eretneket, mert bírálta az inkvizíció túlkapásait. Igaz, IV. Pál halála után nemcsak szabadon engedték Moronét, de ő elnökölt a tridenti zsinaton.

IV. Pál nevéhez fűződik az Index, a tiltott könyvek jegyzékének összeállítása is. Ezen szerepelt a Biblia valamennyi nem latin fordítása éppúgy, mint Erasmus összes munkája vagy a Dekameron. 61 gyanús nyomda valamennyi termékét máglyára valónak nyilvánította, teljesen függetlenül attól, hogy miről szóltak a könyvek. A pápa nemcsak a könyveket, hanem a festményeket sem kímélte: Volterrával, egy közepes tehetségű festővel átfestette Michelangelo remekművét a Sixtusi kápolnában. Az Utolsó ítélet szereplőinek meztelenségét lengedező leplek takarták el. Volterra soha többé nem moshatta le magától a „Nadrágszabó” nevet.

Négyévi rémuralom után, 1559-ben halt meg IV. Pál. Eszménye a pápaság világuralmáról idejét múlta: halála után újból összehívták a tridenti zsinatot, amely egy új korszak új típusú katolicizmusát hirdette.

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta