Inasból lett vezérigazgató – Horváth Ede, a vörös báró

Horváth Ede nevét 1949 decemberében a Sztálin 70. születésnapjára szervezett munkaverseny kapcsán ismerte meg az ország. A sztahanovista esztergályost Kossuth-díjjal tüntették ki 1950. márciusban „a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért eredményeiért”. 1951 őszén a Győri Szerszámgépgyár igazgatójává, majd 1963 tavaszán a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatójává nevezték ki úgy, hogy a két gyár 1964. január 1-jén bekövetkezett egyesítéséig ő látta el mindkét vasas üzem vezetését.

A „vörös báróként” emlegetett igazgató vezetői kvalitásait, az általa irányított gyárak gazdasági eredményeit senki sem vitatta. Azonban sok ellenséget szerzett magának nyers modora, bárdolatlan stílusa és sajátos káderpolitikája miatt. Irányításával a győri vagongyár termelési szerkezete gyökeresen átalakult, az 1980-as évek elején felhagytak a hagyományos termékek, a vasúti járművek gyártásával, és a közúti járművek és főegységek előállítására tértek át. A vagongyár volt az első olyan gépipari vállalat, amely termékeivel a tengerentúlon is tartós piacra talált. Már életében legendák övezték. A kemény munkát ugyanúgy elvárta másoktól, mint magától. Azt tartotta természetesnek, ha az emberek elégetik magukat a munkában, de ő maga is a „máglyán állt”.