Impériumváltás Erdélyben

Az első világháborút követően az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésével Erdély Romániához került. Az impériumváltás, majd az azt követő integrációs időszak több­éves folyamat volt. 1918 januárjában Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontból álló békenyilatkozatában az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek az autonóm fejlődés biztosítását írta elő, ugyanazon év októberében pedig válaszjegyzéket küldött a magyar különbéke-ajánlatra, melyben az autonómiát már nem tekintette elegendő biztosítéknak a béke megteremtéséhez.

Alexandru Vaida-Voievod a jegyzékre reagálva szólalt fel október 18-án a budapesti országgyűlésben, ahol a következőket mondta: „Azon természetes jognak alapján, hogy a sorsa felett minden nemzet maga rendelkezhessék, amely jogot a Monarchia fegyverszünet iránti ajánlatával most már Magyarország kormánya is elismerte, a magyarországi és erdélyi román nemzet e joggal kíván élni, és ehhez képest követeli a maga részére is a jogot, hogy teljesen szabadon és minden idegen befolyástól menten önmaga határozhassa meg intézményes állami elhelyezkedését és koordináltságának viszonyát a szabad nemzetek között.” Az élesebb szemű budapesti politikusok tudták, hogy mindez mit jelent: a románok nem kívánnak Magyarország keretei között élni, azonban a parlamenti képviselők többsége – akárcsak a magyar közvélemény – nem vette komolyan, jelentéktelen nyilatkozatnak gondolta. 

A Wekerle-kormány lemondása és az őszirózsás forradalom kibontakozása után, október 31-én a budapesti Vadkürt Szállóban megalakult a Ro­mán Nemzeti Tanács, kezdetben hat nemzeti párti és hat szociáldemokrata taggal. Később ez az arány a szociáldemokraták háttérbe szorításával módosult, az erdélyi román vezetők ugyanis nem a tanácsok rendszerében gondolkodtak, hanem a hagyományos államapparátus kategóriáiban. A novemberi diplomáciai események egyértelműen azt erősítették, hogy az 1916-os bukaresti titkos szerződés területi követeléseit továbbra is érvényesnek tartják Románia felé. A november 5-én nyilvánosságra hozott ún. Lansing-üzenetben az állt, hogy az amerikai elnök „rokonszenvez a Román Királyság területén és azon kívül élő románok nemzeti egységének gondolatával”, s az USA ígéretet tett arra, hogy befolyását érvényesíti ennek megvalósítása érdekében. Ugyanakkor Berlin is megüzente a ro­mán kormánynak, hogy amennyiben a kivonuló Mackensen hadseregét nem háborgatják, „Románia törekvéseit